Bouvet

Valami tyúkról

Jó reggelt,

már bemutattam az életem töredékeit és a két gyereket, eljött az idő, hogy saját magamat is egy picit előhúzzam, ki a bánat is ez a maca, aki most úgy veri a billentyűzetet. Nem egy egyszerű csaj, nem is biztos, hogy szimpatikus, mert csatak őszinte és saját magához is az.

Matekban gyenge vagyok, így számadatokat nem mondok, pl. életkorra és testsúlyra kellőképp érzékeny volnék. Életkor tekintetében orbitális hibát sejtek a személyi igazolványomban és inkább maximálisan azoknak hiszek, akik üde és fiatalos fruskának állítanak be.A testsúly pedig az a kategória, amelyet 14 évesen sem voltam hajlandó elárulni. Emlékszem, a középiskolai felvételi mellé kellett csatolni egy orvosi igazolást, amikor is a magasság mellett a háziorvosnak be kellett írnia a testsúlyt is. Én közöltem akkor a doktornéninek, hogy ezt a kérdést igazán indiszkrétnek érzem tőle, nyílván a mérlegre sem állok fel és amíg engem nem érdekel a doktornő súlya, úgy őt se érdekelje az enyém. Ennyiben maradtunk és bekarcolt valami számot az adatlapomba, amit sosem tudtam meg, hogy mi is volt. De nem is érdekelt.

Nő vagyok. Elég rendesen NŐ és eléggé túl is misztifikálom ezt a dolgot. Például a világ egyik legnagyobb baromságának tartom a női emancipációt. Olyasvalaki találhatta ki, aki nyílván ronda volt és rakottszoknyát hordott és nem szerette a pasikat, de a pasik sem őt. A férfi ugyanis legyen Férfi, a nő meg Nő. És bizony maximálisan elvárom, hogy kinyissák előttem az ajtót, előre köszönjenek, ha összefutunk és ha beülünk egy kávéra, meg sem fordul a fejemben, hogy én fizetek – ellenben nagyon kedvesen és szempillarezgetve köszönöm meg. Egész életemben zömmel férfi barátaim voltak, vannak, hatékonyan, tartalmasan lehet velük beszélgetni és alapból tisztelem őket. Ellenben büszkén mondom, hogy már a barátnő fogalmát is ismerem és néha annyira jó csacsogni, pletykálkodni vagy ruhákat és cipőket nézegetni.

Feleség vagyok. Férjem szerint “született feleség”, de ő igazán elfogult. Volt egy esküvőnk 2002-ben, kaptam új nevet és egy repi gyűrűt, ami nagyon csinos. Soha az életemben többé nem tudtam felhúzni a vajfehér esküvői cipőmet, arra gyanakszom, esküvő után megnőtt a talpam. Férj szerint egy rózsaszín álomvilágban élek, de ha ezt mondja, a falra mászom tőle és duzzogni kezdek, pedig azt nem is szoktam. Vallom ugyanis, hogy hisztizni (és reggelente öltözködés közben tötymörögni) csak a pasik tudnak igazán.

Néha vagyok csak morcos, de az jól áll nekem, legalábbis elhiszem, hogy így van és még senki sem cáfolt meg. Alapjáraton ugyanis erősnek tartom magam, vagy csak símán hiúnak, ugyanis ha hisztiznék-sírnék és összevonnám a szemöldököm, az nem csinál mást, csak ráncosít. A mosolyráncok viszont aranyosak, így én lépten-nyomon mosolygok. Akkor is, ha hanyattdől a világ, akkor is, ha üres a pénztárca, akkor is, ha igazságtalanság ér, no de akkor is csilingelő hangon trillázok, ha a gyerekeim elkövetnek valami cuki kis apróságot és lekaparhatatlan mosollyal a képemen közlöm velük, hogy nem örülök annyira, ha feldöntötték a vitrines szekrényt.

Vallom, hogy muszáj mindenben a szépet és a jót látni és meglátni, bár ez azért még nekem sem mindig sikerül. Nincs a világon olyan konfliktus, bánat vagy küzdelem, amely sopánkodással orvosolható.

Érettségi óta az a munkám, ami még mindig. Biztosítótársaságnál dolgozom és üzletkötő vagyok, bár ezt nálunk tanácsadónak hívják. Nem egy népszerű szakma, megítélése vetekszik a békávé/apech ellenőrével és a smasszeréval, de én szeretem. Szeretek beszélgetni az ügyfelekkel, számolászni nekik és mosolyogni nekik, bár ez megint olyan dolog, mint amit fentebb írtam: nem könnyű. Manapság ugyanis mindenki nyivákol, nyekereg és panaszkodik, mintha azzal bármit is megoldanának.

Arról, hogy anya vagyok, most nem írok bővebben, folyamatosan erről olvashattok ugyanis ezekben a bejegyzésekben. Nem tudom, mennyire vagyok jó anya. Néha türelmetlen vagyok, néha figyelmetlen, sokszor meg én érzem magam a gyereknek. Kategorikusan figyelek arra, hogy ne kövessem el az én anyám alaphibáit, amelyek bár nyílván formáltak engem, de amiket nehezen fogadok el felnőtt fejjel is. Ő ugyanis túlzottan “pedagógus” volt egész életében, anyaként is, és azt hiszem ennél többet erről nem is kell, de nem is szeretnék írni.

Zárszóként jöjjön pár idézet, amiket szeretek és amikről úgy érzem, “Petrásak”:

Aki látni akarja a fényt, annak kockáztatnia kell a sötétséget..

Egy macskát bármire megtaníthatsz.. amit ő szeretne..

Look, if you had one shot, or one opportunity
To seize everything you ever wanted in one moment
Would you capture it or just let it slip?

Ha egy nő visszakérdez, hogy: Tessék? – Az nem azért van, mert nem hallotta amit mondtál, hanem csak esélyt adott arra, hogy megváltoztasd a mondanivalód!

 

petra

 

 

Ez lennék én. Ezt a fotót nagyon szeretem: kellőképp gagyi a minősége, szemcsés, sötét és homályos – de pont megfelel.

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Barna Fehér says:

    Kedves Hölgyem!
    A honlap -blog- mottójából /én csak így tudom megnevezni/miért spórolta ki a vesszőt?
    Ebben a mondatban határozottan hiányzik az és szó előtt!
    A többi szép és jó, korrekt…
    Egy nagypapa

  2. Ez így szuper, ahogy írod. 🙂 Nekem meg zömmel férfi barátaim vannak.

  3. Virgy says:

    Kedves Bouvet!
    Szívemből szóltál. Hasonló elveket vallok jómagam is. Őrület, hogy mennyi savanyú ember van, úgy kell kimazsolázni az életben a mosolyokat. De én gyűjtőm!!!!! És magam köré a pozitív embereket.
    Követlek, olvaslak, tanulok és folyamatosan mosolygok.
    Nő vagyok, anya vagyok és néha még gyerek is. De ÖRÖK OPTIMISTA! Csak így tovább. Bíztass minket és a többieket. Így folyamatosan bővül a táborunk! 🙂
    Legyen szép a napod!
    Virgy (egybként Virág, csak ez a név már foglalt volt….)

  4. Ferenc Soós says:

    Nagyon tetszenek az írások.
    Férfi létemre ne barátaim vannak,hanem barátnőim.Ez az életkép gyermek korom óta jelen van.Szeretek lélek búvárkodni.Szeretek lelkizni.
    Most végül milyen nemű vagyok?-sebaj csak tartalmas legyen az élet!!!

  5. Áááááá, te vagy az én emberem! Hol a túróban jelentek meg a Jugó borítók az interneten, hogy egy hete minden olvasó – na jó, nem mindegyik, de oltári sok – azt nézi, miközben másfél éves cikk? Te hol találtál rájuk? A borról – kizárólag – szóló verssel kapcsolatban egyszerűen nem jövök rá, hogy mikor és hol olvastam én ezt már, de ismertem. Köszönöm szépen. (Maradjon a kettőnk titka, hogy Ákos lehet, tőlem lopta a véleményét, csak hülyébben fogalmazta meg, mint én. 🙂 Pszt erről, mert meglincselnek. 😀 )

  6. Simon Ferenc says:

    Kedves Bouvet!

    A jugó lemezeken halálra kacagtam magam, a bevezetőd első sorai pedig egy kicsit megdobogratták a szívemet. 🙂 Az volt az első gondolatom, hogy a gondolataiddal olyan vagy mint fény az éjszakában, mint fáklya az internet sötétjében. És lám, mi az első idézeted…? :O A női principiumhoz való viszonyulásod nagyon rokonszenves, főleg hogy még Ákos előtt írtad!
    Küldök egy versikét. Egy borról szól. 😉

    Somlyó Zoltán

    Mária Abariendos

    1

    Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e?
    Vagy ittál-e már téli estén
    hajadonlány-szeretőd ajkán
    legördülő parfőmös nyálból?
    Vagy aludtál-e sátorában
    a lángoló nő üstökének?
    És húnytad-e már szemedet le,
    látva egy vérző, hűs narancsot?
    … Én Mária Abariendost
    tartom a borok velejének!
    A szeretők anyjának tartom
    én Mária Abariendost!
    Áldassék érte minden lépte,
    mely forró combját összehajtja,
    hogy egyszer húsa volt a párnám
    s véréből ittam vért és óbort…
    2

    Ó, Mária, szüzek szüze! –
    bús szájam ezt rebegte;
    a Via del Pinón a bál,
    a farsang lelke vagy te!
    Ó, Mária, kis balkonod
    magasra építették.
    Én nem alszom már két hete,
    oly lázasak az esték…
    A Quarnero oly hűs, oly lágy,
    mint – gondolom – a kebled…
    Ma reggel rádgondoltam és
    ráfeküdtem… Ne vess meg!
    Szemem behúnytam és a víz
    mellem s hasamat érte:
    rádgondoltam és üdvöm volt,
    légy százszor áldott érte!
    Versek bús csavargója: én,
    te táncosnő és nő vagy.
    Én meleg ételt nem eszem,
    s te szótlan – öldöklő vagy.
    Még ifjú testem bús, mert szűz;
    te csókokon kövérszel.
    És mégis vézna csöppenként
    korán miattad vész el.
    Kapud alatt, hol buja nők
    árulnak rothadt dinnyét,
    itt éhezem én éccakán
    s el nem mozdulok innét,
    amíg a sok fagrádicson
    föl nem kerültem hozzád…
    Abariendos Mária
    borítsd szememre szoknyád…
    3

    Lejött Mária, lejött Mária,
    suhogott, mint a selymek.
    S rekedten szólt: ölelj meg!
    Bezárt szemmel nézett reám
    s kínosan zárt öléből
    szent füst szállt föl a mélyből.
    Belémártotta körmeit
    szennyes, vézna husomba;
    selyme csípőm surolta.
    Kivonszolt… piszkos földje volt
    a Via del Pinónak;
    lent fügehéj és tökmag.
    Lerántott. Forró keblein
    kihasadt a ruhája.
    S én hanyatt rogytam rája.
    Karolt a karja, mint a vész
    s karolt két izmos lába. –
    Fuldoklottam hajába…
    A nyelve, mint piros narancs,
    fogam közé úgy folyt be;
    s nyála a keblén folyt le.
    És ringott, mint a tengerek,
    és ringtam, mint a tenger:
    két égő acélhenger…
    … És vége volt… És vége volt…
    Egy úr állt a balkónon,
    mely sötét volt és ódon.
    És harsány hangon kacagott
    és Mária is véle…
    Vajjon még él-e?… Él-e?…

    Amúgy én is rühellem, ha pl. orvos méri a vérnyomásom.

  7. Köszönöm, Eszter, drukk drukk a vizsgáidhoz és örülök neked!

  8. Eszter Tóth says:

    Vizsgaidőszak közepén (tanulás helyett..) bukkantam rá a blogodra,az Egerszegi Krisztinás bejegyzésre elsősorban. Azt hiszem,megvan a programom az elkövetkezendő hetekre 🙂 A receptek is nagyon tetszenek,a házi praktikák is!
    Gratulálok!

  9. Köszönöm, András, kitettem a blog facebook oldalára 🙂

  10. Don Andrés says:

    Kedves Hölgyem,Bouvet,

    Novák András vagyok Zalaegerszegről. Ma találkoztam a blogjával, amely elnyerte tetszésem, és a címidézet is. Utóbbihoz megmutatom Magának a hosszú szoknyás női kellemről írt versemet, tessék 🙂

    Elkísért szenvedély

    Életed számomra egykorú zajlásán,
    Örömtől eredtél könnyeid fényében,
    Csorduló versemben harmatos tisztaság,
    Kifejez lényeged öröki szépséget.

    Forrásom szívedben morajló melegség,
    Tengered medrében elkísért szenvedély;
    Elrabol kellemed ártatlan hulláma,
    Vízesés mélységet áthatott hosszával.

    Körülvesz tengered szüntelen sodrása,
    Szívével adottság időtlen vonása,
    Színében tűzvihar lobogó ölelés,
    Bokáid igéző végzetem világa.

    Novák András, 2015 Zalaegerszeg
    Selymében ajkaid aranyszín melegét,
    Szeszélyes játékát szeleknek megadva,
    Kottáin hangzása ezerszer felidéz,
    Öröki szépséged dallami alkalma.

  11. ErikaS says:

    Petra, ugye tudod, hogy női emancipáció nélkül most az iskolapadban sem ülhetnél? 🙂

  12. Viktória Hajdú says: (előzmény @Bouvet)

    Azon már túl vagyok pár éve, most az államvizsga vár rám. 😀

  13. Viktória Hajdú says:

    Most találtam rá a blogra. Imádom, nagyon jó 2 tétel között egy bejegyzést elolvasni. 😀

  14. judit rákos says:

    Nagyon tetszik a blogod!!! Gratulálok!

  15. Péter Sándor says:

    “Egy macskát megtaníthatsz bármire…amire ő akarja”, tetszik. Kibővíteném, “Mi a különbség a kutya és a macska között?..A kutya ezt gondolja: ‘Itt van az ember. Enni ad, inni ad, simogat, játszik velem – ő az Isten!’…A macska ezt gondolja: ‘Itt van az ember. Enni ad, inni ad, simogat, játszik velem – én vagyok az Isten!” 🙂

  16. Janos Hollenda says:

    Ajjaj!Vigyázni kell Veled!Vág az eszed ,mint a beretva!Élmény lesz úgy érzem!Szia.

  17. Én még sosem próbáltam ki férfiként, de köszönöm tőled, kedves vagy 🙂

  18. Janos Hollenda says:

    Örülök,hogy Rád találtam,férfiként is tök szórakoztató a blogod!

  19. Én köszönöm neked, egy kincs vagy! Nagyon tök jó kedvem lett! 🙂

  20. Vanda Horváth says:

    Köszönöm a sok kellemes percet,amit eltölthettem a blogod olvasásával.
    A gyerekszáj a kedvencem , a nap bármely szakaszában képes örömet okozni . ( Ez a szép verzió , amúgy folyamatos röhögőgörccsel küszködök a bejegyzéseidet olvasva 😀 )
    Köszönöm még egyszer !
    Szép estét ! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!