Bouvet

Átverés

Jó reggelt,

 

nincs olyan hét, hogy ne olvassak idősekről, akiket ilyen-olyan termékbemutatós, állapotfelmérős, utaztatós cégek átvertek. Évek óta nincs ilyen hét, akarom mondani.

És még mindig, még mindig megélnek ezek a cégek. Még mindig megtalálják a lyukakat a sajtban és az átverhető öregeket. Miközben Jolinéni hatszor megáll a boltban, hogy a 249 ft-os kristálycukor tényleg a legolcsóbb-e és nincs-e esetleg 245 ft-ért is, addig ezeken a termékbemutatókon másfél óra marketingpofázás és egy szimpla rántott hús – rizibizi kombó hatására megveszi a víztisztítókat, a masszázsfoteleket vagy a mindent tudó serpenyőket. Több esetben hitelbe vervén magát.

A cégek pedig élnek, mint hal a vízben, mert úgy tűnik, nem tanulunk a milliom elrettentő példából.

Én csak azt tudom szorgalmazni: akinek van idős, magányos, betegeskedő rokona, szomszédja, beszélgessen el néha-néha vele erről a témáról. Bár a lenti példáimból látni fogjátok: ez sajnos nagyon nehéz feladat. Az időseket meggyőzni, kioktatni valamiről a korukkal járó makacsság kapcsán nem egyszerű. A hivatalok, esetleg a rendőrség részéről pedig fontosnak tartanék esetleg egy összefoglaló kiadvány megszerkesztését és a lakosság körében kiszórását. Ha nincs rá pénz, ugyan nézzünk már utána valami hejde kis EU-s lóvénak, ha már annyi ökörségre adnak pénzt, talán egy ilyen kiadvány hasznos volna.

Ahogy meséltem, tapasztalom, hogy az időskori naivitással párosuló makacsság hajtja az átverő cégek malmára a vizet. Rengeteg idős ügyfélhez kell a munkám révén mennem. Azt kell mondjam, minden ötödik nénibácsi beszámol nekem hasonló élményről. És legtöbbjük hovatovább büszke a vásárlására.

Elmondok pár példát, hátha ráismertek a környezetetekben élők közül valakire, aki becsusszanhat ebbe a veszélyközösségbe:

Egyáltalán nem túlontúl idős, 70 éves bácsi, a néni már tizenpár éve halott. Olcsó virslin, csirkefarháton, levesen él és télen csak azt a szobát fűti, ahol az ágya van. Az ágy mellett ott egy teljesen szimpla szék, amelyre rá van applikálva egy masszázsbetét. A széket legutóbb 19.900 ft-ért, a betétet olyan 14-15e ft-ért láttam üzletben. A bácsi az övét – most kapaszkodjatok meg! – 700.000 ft-ért (hétszázezer) vásárolta termékbemutatón és nagyon büszke rá. Néha beleül és akkor úgy érzi, a világ is rózsapiros, de a háta talán túlzottan sorvadt már, hogy egészségügyi hatást nem érez. Lakásbiztosítást velem azért kötött, mert a széket félti..

Hetvenes néni, a bácsi nincs már évek óta. Konyhájában sok színes gombú kütyü, behatárolhatatlan valami, amin lötyögnek a gombok. Rákérdezek, mi a szentszar ez ott, csillogó szemmel meséli, hogy víztisztító. Próbál meggyőzni, hogy mennyire írtó jó, lúgosítja a vizet. Hát, drága volt, az igaz, na de ő innentől még száz évig is él. 600.000 ft-ba fájt neki a cucc, hitel ketyeg miatta. A beugrót abból a takarékbetétből állta, amit a temetésére rakott félre, na de hol lesz itt temetés, ha a ketyere miatt örökké élünk? Ugyanmár. Kapok kostolót a vízből, szuper! Én gyakorta iszom lúgos vizet (másfél liter kb 90 forint, de ugyanezt a hatást éri el fél citrom leve belefacsarba másfél liter csapvízbe) és ismerem a rám érvényes hatásait. Tudom, hogy meggyorsul tőle az anyagcserém, magyarul folyton pisilni mennék. A gyomorégésre is tökéletes. Megiszom a néni csodavizét és semmi. Úgy lúgos az, ahogy a kóla.

Nyolcvan körüli nénibácsi a szomszéd hasonló korú nénivel utazgatós termékbemutatóra járkálnak kéthetente. Elmondásuk szerint tök jók az ilyenek, mindig kapnak ételt, elmehetnek megnézni egy múzeumot és még spéci evőeszközkészletet is kapnak ajándékba. Ilyenből van már nekik vagy nyolc csomag, az egyiket megnézem, a százforintosban talán 199 ft ugyanez. Kerekedik a szemem, végre ezeket nem csapta be senki, teljesen ártalmatlanul elkajálgatnak meg múzeumozgatnak, de a fenéket. Vettek már takarót nyolcvanezerért, bár hamar szétfeslett. Meg vettek mindenttudó lábast, de az még a dobozában van három éve, mert a Marinéni megszokta a saját zománcozott bilijét már ezer éve és eszébe sem jut másban főzni a csirkepörköltet. Az a lábas meg 150 ropiba fájt.

Ezek valós, konkrét, általam ismert esetek és sajnos sorolhatnék még példákat. Az egésznek ott tudjuk az elejét venni, ha az első lépcsőfokon megbukik az átverés. Ott, hogy a telefont egy mukk nélkül le kell tenni, ha termékbemutatóról van szó. Nem kell trécselni. Nem kell elutazgatni. Nem kell a rántott hús sem. Mert ha az áldozat már odament, hétszentség, hogy belekerül a csalók spiráljába, ahonnan nem menekül. Hallottunk már a kulcsra zárt ajtók mögötti termékbemutatóról is, ugye? Ennyi a titok. Ennyi a teendő. Nem – szabad – odamenni.

Mi pedig figyeljünk oda, mert ez a jelenség több, mint aggasztó. Az írás osztható..

 

stop

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Márti, nézd meg a legújabb, 06.09-i írásomat, új jogszabály címmel, ott a megoldás!

  2. Bouvet szerint:

    Márti, meg tudom érteni az aggodalmad, hihetetlen mennyi példát tudnék erre a témára hozni. Nem lehet egyszerű a nagyiddal.

  3. Márti Harmos szerint:

    Legutóbb nagyapám hívott fel kétségbe esve, hogy én, mint joghallgató, beszéljek már nagymamámmal, mert vett régebben valami takarítógépet, 100.000-ért, most egy ügynök meg rá akarja beszélni, hogy ha odaadja azt a gépet, meg ráfizet 400.000-et, akkor kap egy sokkal jobb takarítógépet. Sajnos ő is vásárolgatós. Minimál nyugdíja van, nem tudom miből veszi a takarítógépet, kenyérsütőt, mágneses lepedőt, masszázsfotelt, nem tudom még milyen hülyeségeket. (Amit persze nem használ később, rám, vagy anyukámra próbálja sózni.) Remélem megtakarításból, nem vett fel hitelt ezekre. Szívem szerint gondnokság alá helyeztetném, mert olyan könnyen becsapható! Félek, hogy egyszer komolyabb ügybe keveredik.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!