Bouvet

Megőrülök! Mindenki fogyókúrázik?

Én ettől kész vagyok, gyerekek: körülöttem mindenki fogyókúrázik, de tényleg! A közösségi oldalon valahogy belehúztak fogyiklubokba, miközben a környezetem azon nyávog, hogy ennyit meg annyit szedett magára karácsonykor, meg húsvétkor, meg a télen. Akárhová nézek, mindenütt ez a téma, ráadásul már nem tudok úgy felmászni az internetre sem, hogy ne valami tuti alakformáló cikk kerüljön bele a képembe.

Most mit tegyek, ha én meg eközben azt vallom, hogy én tökre formás vagyok, mert a gömb is egy forma? 

Kezdjek én is fogyókúrába? Na, akkor kezdjek! Így elméletben, jó?

Eddzünk:

Edzőterem kizárva. Ti vagytok a tanúim, megpróbáltam! Két hónapig – a tavalyi balesetemig – hetente kétszer, háromszor álltam már reggel fél nyolckor az izzadságszagú edzőteremben, ahol kigyúrt pasik és velem szimpatizáló gömbök lihegtek és nyögtek. Én is ráálltam a futópadra, imádtam az elliptikus trénert, emelgettem a súlyzókat és körülöttem zavart egy személyi edző, de alapjáraton volt egy óriási hiba ezzel az egésszel. 

Mikor reggel tízkor frissen, üdén, letusolva, átöltözve és magamat megedzve beérkeztem a munkahelyemre, az istennek sem tudtam felpörgetni magam. Úgy éreztem, mint ez a bizonyos hétfős-szerdás kép, hogy “már tíz óra, én hulla vagyok és hopp, máris vége a napnak, mehetek haza”. Aztán persze mehetett a fene haza, hisz akkor kezdődött – volna – a kőkemény meló, meg az írás, meg a család, meg a háztartás, pedig az én szervezetem már azt gondolta, most már vége a napnak.

hétfő

 

Reggelizzünk:

Minden életmód szakértő rémálma vagyok olyan tekintetben, hogy ha megerőszakolom magam, én akkor sem tudok és szeretek reggelizni. Ha reggelizek, akkor el van cseszve a nap. 

Reggelizhetek mondjuk egészségesen, zabkását vagy gyümölcsöt, vagy joghurtot, csak attól tízkor már kilukad a gyomrom és olyan hangosan korog, hogy az már kínos. 

És reggelizhetek jó magyar szokás szerint bőségesen, kakaós csigát vagy szalonnás tojást, de ezektől meg úgy kitágul a gyomrom, hogy szintén egész nap legszívesebben eszegetnék. És már alig várom az ebédet és azt érzem, menten éhen halok.

Nekem az vált be egyes egyedül, ha reggelire magamhoz veszem a kis kávémat és azzal rohangálok délig. Mert nem szoktam ám forrón, gőzölögve, egy hajtásra meginni, hanem nevelgetem magamnál, már rég kihűlt, de délig elkövet engem mindenhová és minden egyes kortynál örülünk egymásnak. 

Cukor, liszt, gyilok:

Unásig olvashatjuk, hogy a földkerekség legnagyobb gyilkosa a cukor. Mennyivel jobb, ha barna cukrot használsz, aztán meg használj nádcukrot, mert az is király, ha meg már barna nádcukrot használsz, az maga a tökély. Persze nemrég meg lett állapítva, hogy annyival másabb gyilok a barna nádcukor, mint a sima, fehér kristálycukor, hogy az előbbi drágább, tehát még a pénztárcádat is öli, de a hatásuk egy és ugyanaz. Vegyél pötyikét, meg szacharint, meg a fene tudja milyen mesterséges édesítőszereket, amik aztán pláne drágák, de műanyagból készültek. Vékony leszel tőlük, de legalább beteg is. Hurrá!

Kókuszcukor, nyírfacukor, most egyelőre ezeket kiáltotta ki a világ, mint egészségest és fogyókúrához ideális édesítőt – rendben, meg lettem győzve, tegnap vettem egy pici tasak nyírfacukrot. 

A másik élelmiszeripari rémség a fehér liszt meg az ezekből készült péksütemények, kenyerek, pizzák. Egyelőre ebben a témában nem tudok mit mondani, ritkán eszek ilyeneket, de például süteményt belőle készítek én is. Saját pizzát is. 

Viszont most olvastam egy cikket, amelyben arról ír az újságíró, hogy persze ő is fogyókúrázik, de nem tud ellenállni a cukrászdáknak, így most azt a trükköt találta ki, hogy nem hord magánál annyi pénzt, így nem vesz meg soha semmit a pultról. Csak ácsingózik a rétesek előtt, mert az nem árt és nem is kerül zsébe. (Fotó forrása: Villányi túrós rétes, Bonnie konyhájából)

rétes

Én megfordítom a sztorit és azt mondom, hogy szerencsétlen csaj az egész napját kampecra vágja azzal, ha ilyet tesz, mert ez már tényleg sanyargatás. Eszembe jut ugyanis az a születésnapi buli, amin egyszer ezer éve (még bőven Férj és a gyerekek előtt) húsz éves korom környékén voltam. Épp valami nagyon pöpec és marhára semmi sikerrel nem járó fogyókúrában voltam, amikor egy akkori kolléganőm meghívott a szülinapi bulijába. Igazi minimalista parti volt, kaja gyanánt behoztak egy akkora tanyasi, kemencében sütött, a bánat tudja hány kilós kenyeret, amelynek az illata még mindig az orromban van, a mérete pedig akkora volt, hogy alig fért be az iroda konyhájába. A kolléganő hozott hozzá házi kacsazsírt, bolti parizert, paprikát, paradicsomot és annyi szendvicset rittyentett, hogy rogyadozott több asztal.

Megjelentem a bulin én, az életemet odaadtam volna azért a kenyérért, de megálltam és ha jól emlékszem, pár szelet parizert nyammogtam el a parti alatt, ipari mennyiségű paprikával és paradicsommal. 

De…

– a gyomrom végigkorogta az estét, még akkor is morajlott, amikor a Depeche Mode üvöltözött a magnóból és 

– olyan kegyetlenül szarul éreztem magam, hogy az az este azóta is a rémálmaimban jön elő.

És hogy tetőzzük ezt a bizonyos horrort, megjelent a bulin egy kolléga, aki behozott egy óriási tálban nagymama által készített hókiflit, benne házi szilvalekvárral. Mint a vércsék, úgy vetette rá a tálra magát az összes ott jelenlévő, én is. Csak én azért, hogy “jaj, hadd szagoljam meg legalább”.

Megszagoltam. Nem ettem belőle. A kenyérből sem. Komolyan mondom, még évek múltán is fáj a dolog. 

Ez az tehát, amit én akkor sem vagyok hajlandó magammal többet művelni, ha innentől kezdve mindig akkora maradok, mint egy bálna. Most is megborzongok a kíntól, ne nevess, tényleg!

Summa summarum, nekem olyan fogyókúra kell, amely egészséges, nem kötelező benne a reggeli, nem kell hozzá hajnalban edzőteremben szenvedni és soha többé nem akarok olyan élményt, amelyet tizenöt évvel később sem feledek, mert annyira gyászos volt. 

Van ilyen?

 

 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!