Bouvet

Levél a lányom mostohaanyjának

Az előbb olvastam ezt a levelet és igazából egy oka van annak, hogy a saját blogfelületemen megmutatom nektek: kíváncsi vagyok arra, kinek, mi az első gondolata a levél kapcsán. Mi az az első mondat, ami az eszedbe ötlik? Adott egy feleség, egy férj, egy kisgyerek – aztán jön egy fiatal, csinos harmadik nő, akire a férfi lecseréli a feleségét. És a feleség ír egy levelet ennek a nőnek. Olvasd el és kérlek, írd meg nekem, mi az első gondolatod, mert bennem megfogalmazódott egy vélemény, amiről nem tudom, helyes-e:

A szerző Candice Curry, a címzett Ashkey Parish, Candice volt férjének új felesége.

wi1

A lányom mostohaanyának!

„Soha nem akartam, hogy te itt legyél. Soha nem szerepeltél a terveim között. Amikor a felnőtté válásról és a saját családról álmodoztam, te nem voltál ezekben az álmokban. Soha nem vágytam arra, hogy egy másik nő segítségét kérjem a gyereknevelésben. Úgy gondoltam, a családomban majd ott leszek én, egy apuka és a gyerekeink – de te igazán nem. 

De azt is kétlem, hogy te engem akartál az életedbe. Kétlem, hogy egy olyan gyereknek akartál az anyja lenni, akit nem te hoztál világra. Fogadni merek abban, hogy te úgy gondoltad, a te családodban majd ott leszel te, egy apuka és a gyerekeitek, együtt, boldogan és nem én meg az én lányom. Tudom, hogy amikor arról álmodoztál, hogy anya leszel, akkor a szülés csodájára gondoltál és nem arra, hogy férjhez mész és kapsz egy gyereket. Igen, teljesen biztos vagyok abban, hogy én nem szerepeltem az álmaidban. 

De az Isten tervei teljesen mások, mint a sajátjaink és amikor a családunk két részre szakadt, tudtam, most te fogsz érkezni. 

Úgy gondoltam, egy szörnyű bestia vagy, akit a lányom soha nem akarna anyaként, mostohaként akarni. Azt reméltem, egy közepesen csúnya csaj vagy és imádkoztam, hogy a lányom soha, de soha ne nézzen fel rád. Azt akartam, hogy azt gondolja: te csupán apád holmi második választása voltál. Gonosz gondolataimban soha nem gondoltam, hogy az én gyerekemnek az én távollétemben lesz és lehet másik anyukája. 

wi2

Aztán találkoztunk. Amikor először találkoztunk, be kell valljam, a féltékenység érzése a csontomig hatolt. Azt akartam, hogy ronda legyél, emlékszel? De te gyönyörű vagy. Azt akartam, hogy olyan legyél, mint egy vén banya, de te egy bájos, fiatal hölgy vagy. 

Amit képzeltem, szerteszét pukkant. Láttam, mennyire izgulsz te is a találkozástól. Igazán azt akartam, hogy gyűlöljelek, de abban a pillanatban megenyhült a szívem. Miért nem sikerül gyűlölnöm téged? Ezért mindig hálás leszek neked.

Az első pillanattól fogva elfogadtad a MI lányunkat és feltétel nélkül szeretted őt és az apját, ami egy óriási ajándék mindannyiunk számára. Mindenbe bevontad a MI lányunkat és azon dolgoztál, hogy ő érezze: szeretve van. Számodra fontosabb volt apa és lánya kapcsolata, mint a te kapcsolatod az apjával, amire csak egy igazán önzetlen és bátor hölgy képes. 

Amikor az apukája és én úgy döntöttünk, elválunk és különköltözünk, tudtam, ennek a tini kislánynak lesznek olyan pillanatai az életében, amikor szüksége lesz az ő anyukájára, de esetleg abban a pillanatban én nem vagyok ott. Te lettél az, aki ezekben a helyzetekben az anyukája lettél. 

Mindig is tiszteletben tartottad az én álláspontomat, tudtad, hogy én vagyok a szülőanyja, és sosem léptél át semmilyen határt. Becsülöm benned azt, hogy mindig megkérded a véleményemet, mikor döntést hozol a lányom érdekében. Igazi ajándék vagy, tudod-e?

A kezdetektől anyaként tiszteltelek. A lányunk azáltal, hogy te is vagy neki, jobb emberként fog felnőni és több szeretetet fog kapni, mint amennyit valaha elképzeltem. Nem úgy terveztem, hogy elvált szülei lesznek a gyerekeinek, de most már azt látom, hogy az én lányomnak négy szülője van és ez nagyon nagyon jó. Előfordul, hogy velem van és közben téged hív fel, hogy elújságoljon neked valamit – olyankor boldog vagyok és hálás. Arra tanítom őt, becsülje meg, hogy két anyukája lehet és két ennyire nagyszerű nő van mellette. 

Szuper nő vagy és én hálás vagyok neked. Isten áldjon, szeretlek!”

wi3

Első vélemény: én erre soha, de soha, de soha nem lennék képes. De nem tudom. Felháborít és meghat a levél egyszerre. 

Forrás: http://www.huffingtonpost.com/candice-curry/an-open-letter-to-my-daug_b_6296668.html

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Rita Miklósi says:

    a helyzetet el tudom képzelni, de nekem túl érzelgős a megfogalmazás, ez a stílus gyanakvóvá tesz, akkor kell vmit túlhangsúlyozni, ha nincs… na mind1, lényeg, hogy a helyzet számomra elképzelhető, kevesebb nyállal, és kicsit ambivalensebb érzésekkel hitelesebb lenne 🙂

  2. Zsolt Andy says:

    Ez baromság 1az ö lánya miért nem ö neveli 2 ha nem ö neveli akkor itt a történet sántít mivel azért nem jellemzö a fickokra hogy lecseréli az asszonyt és viszi a gyereket inkább akkor van ez igy ha az nö lép le

  3. Tóth Ágnes says:

    Ezt egy olyan nő írta, aki újra társra talált, aki újra szült és aki rég túl van a válás okozta sokkon. Mert tudunk megbocsájtok lenni és el tudjuk mondani utólag.A kor meghozza a bölcsességet!

  4. Virág Khemal says:

    Szerintem ez egy kitalált mese.
    Így egyetlen normális nő sem gondolkodik és nem tesz. Rendben. Nem gyűlöli a második asszonyt. Ritkán de akkor normális hangom kommunikál.
    De soha soha nem isteníti a másik nőt.

  5. Nil says:

    Hamupipőke történet évszázados “gonosz mostoha” sztereotípiája omlik össze a történet hatására és még bizonyítja, hogy az igaz szeretet soha nem birtokló. A megindító a történetben, hogy mindenki képes az önzetlen szeretetre adott helyzetétől függetlenül.Arról pedig,hogy ki mire lenne képes adott helyzetben, arra a szíve fogja megadni az igazi választ.

  6. Georgina Kiss says:

    Azért mindenképpen le a kalappal előtte, hogy így meg tudott alkudni a helyzettel és megpróbálja benne a szépet látni. Nekem biztosan nem sikerülne, ehhez túlságosan ösztönlény vagyok.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!