Bouvet

Janikovszky Éva legszebb gondolatai egy csokorba fűzve

90 éves lenne gyermekkorom kedvenc írónője. Ahogyan “Retro gyerekkönyvek – emlékszel?” című (a címre kattintva, új oldalon megnyílik a teljes írás, szeretni fogod), szívmelengetően átfogó írásomban már meséltem is nektek:

Amikor már folyékonyan tudtam olvasni, anyámtól sorozatban kaptam könyveket, Janikovszky Évával nem lehetett mellétrafálnia. Rongyossá olvastam ezt a könyvét, mert velük mindig történt valami, én meg úgy éreztem gyerekként, hogy velem meg soha semmi:

covers_1726

Április 23-án lett volna 90 éves az írónő és tegnap találkoztam egy idézettel tőle, amivel korábban még nem is szembesültem. Annyira, de annyira azt az életigenlést fogalmazza meg benne, amit én is oly régóta vallok, hogy úgy döntöttem, megkeresem nektek Janikovszky Éva legszebb gondolatait. Egy csokorba fűzve, mintegy lélekajándékként.

Ez volt az az idézet, amely elindította a kutakodásomat:

Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.

Hát nem ezt mondom én is mindig? Hasonlítsd csak össze én miket írtam EBBEN a bejegyzésben? 

További gondolatai következnek, mélyedjetek el bennük:

Ide figyelj, odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is fölmásztam rá. Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagyanyám nem értette, de te érted, ugye?

Értem, hát persze, hogy értem. 

Erről a bejegyzésről az jutott eszembe, amikor kapcsolatunk elején Férjet hívtam fel az ország túlvégéből, hogy tűzijáték van és hallgassuk meg együtt a durrogását. Én majd jól nézem itthon, az erkélyről, ő meg hallgassa velem végig a telefonommal az egészet, miközben ő épp Sárváron volt valami iskolában.

Kimentem az erkélyre, s mint minden este, felnéztem az égre. Atyaisten! Holdfogyatkozás! (…) Ezt nem lehet egyedül elviselni. (…) Eszembe jut barátom, akivel két hete az újholdat néztük. Csakhogy ő most Európa másik csücskében van. Mindegy, megvan a hotel száma, hívom, kapcsolják, meglepett, álmos hang: Te vagy? Mi történt? Holdfogyatkozás van, hadarom, csak annyi, hogy nézz ki az ablakon, és bocsánat, ha felébresztettelek. Leteszem a kagylót. Nem kellett volna. Hülyét csináltam magamból. Egy óra múlva csöng a telefon. Most ment le az árnyék a Holdról, mondja. Aludj jól.

Ezt a mondatot pedig még ma leíratom a lányommal egy papírra és felbiggyesztem a falra:

Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.

“Miért sírsz?” – “Csak. Mert.” – ismerős a párbeszéd? Akkor ezek a szavak is neked szólnak:

Van, amikor azért bőgök,
mert rossz voltam,
és van, amikor azért,
mert jó voltam,
de nem hiszik el.
Annyi mindenért lehet bőgni, de
olyan nehéz megmondani, hogy miért.

Csak remélni tudom, hogy mi eszerint terelgetjük a gyerekeinket. És hogy ők is így gondolják:

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,
hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.

Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak
megélhetési gondok…

A teljes verset IDE kattintva találod.

Végezetül egy utolsó idézet, amitől mosolyra reppen a szád és rájössz, még te sem gondolkodtál el erről, pedig mennyire igaz: a mosoly örök.

Első szerelmünk, ha a régi címen ránk találna, talán meg sem ismerne. Amíg rá nem mosolygunk. A mosoly ugyanis nem öregszik. És kell valami állandóság.

20150513janikovszky-laza-arckep-portre-budapest1

fotó: origo.hu

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Instagram oldal: IDE kattints

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. cvitamin says:

    Fiaimtól unokáim megörökölték minden könyvét. Mára én örököltem meg unokáimtól. Olvasgatom, szórakozom és megőrzöm a dédunokáimnak:-)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!