Bouvet

Richard Gere üzenete, amely téged is elgondolkodtat

Többször osztottam már meg Richard Gere buddhista színművész életbölcsességeit a blogon, de ez a mostani, különösen fontos a számomra. Ugyanis hasonló dolog történt meg velem pár éve.

Anyám – akiről meséltem már nektek egyszer, ITT – olyan nyolc éve érzi magát magas vérnyomástól szenvedőnek (mert egyszer magas volt a vérnyomása) és cukorbetegnek (mert egyszer magas volt a cukra) – igen, ő egy tipikusan önromboló, képzelt beteg. Azóta volt egy mondása, amivel éveken keresztül kiborította a környezetét. Körülbelük hat-hét éve kezdte el azt állítani, teljes hittel, miszerint:

  • nekem már csak két hónapom van hátra. 

És higgyétek el, kétnaponta megkaptuk tőle ezt a mondatot. Közben pedig a “betegségei” kapcsán elfelejtett élni. Ez a mai napig így van: nem hajlandó a szájához sem emelni olyan ételt, amiket korábban imádott, mondván cukorbeteg. Sanyargatja magát, ami már nem egészséges odafigyelés, hanem önrombolás. 

Olyan három éve egy kellemes nyári napon hazaállítottam egy kiló, óriási szemű, mézédes szőlővel. Azzal a nagyszeművel, tudod. Kipakoltam egy tálra, amikor anyám remegve megemlítette, hogy “hát, ő ilyet sem ehet többé soha, mert sok a szőlőben a cukor”. Mondtam neki, hogy mivel teljesen rendben van azóta a cukra, szerintem az égvilágon semmi baja nem lehet abból, ha eszik pár szemet. Nem sokat, csak pár szemet. 

Teljesen kiakadt, meg akarom ölni és társai és ismét jött a mondat: nekem már csak két hónapom van hátra úgyis.

És akkor feltettem neki egy kérdést:

  • Figyelj, tételezzük fel, hogy két hónapod van hátra, TÉNYLEG. Hogyan lenne szebb életed utolsó két hónapja? Ha megadsz magadnak mindent, amit szeretsz, élvezed a perceket, örülsz, nevetsz és eszel ebből a szőlőből is, mert annyira vágysz rá, vagy tovább sanyargatod magad, nem ehetsz meg egy fagyit sem, mert félsz, hogy bajod lesz belőle, szenvedsz, kínlódsz, a halálra gondolsz és még ebből a szőlőből sem mert bevenni egy árva darabot sem? Melyik a jobb? 

Anyám nem szólt egy szót sem, bár úgy tűnt, elgondolkodott. Majd elment a dolgára és két óra múlva visszatért krokodilkönnyekkel, miszerint éééén azt mondtam, meghal két hónap múlva.

Nos, nyilván nem ezt mondtam, de ezen beszélgetés óta soha többé nem hallottuk a kéthónapos mondatát. A szőlőből nem evett. Ez a történet ugye nem két hónapja, három éve történt. 

Szóval Richard Gere. Ő ezt mondta (lehet, felolvasom anyámnak):

“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.

Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.

Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.

Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”

Kapcsolódó bejegyzések, ki ne hagyd őket, a címre kattintva elérhetőek: 

Richard Gere elárulta a mondatot, amely megváltoztatta az életét

Légy furcsa! – Richard Gere üzenete

richard-gere

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Veronika Erdei says:

    Egyszer apám azt mondta, hogy szóljak a lakatosnak, hogy csinálja meg a lépcsőlejárón a kapaszkodót. Erre én ránéztem, és azt mondtam: tegnap azt mondtad, hogy csütörtökön meghalsz. Bírj már ki 3 napot, ha idáig is le tudtál menni kapaszkodó nélkül, akkor még 3 napig kibírod. Nekünk nem kell kapaszkodó. Soha többet nem temette magát. Évegik élt még.

  2. Csepregi Tamás says:

    Ne haragudj de édesanyádnak komoly szüksége lett volna egy pszichiáterre!

    Nem mellesleg azt azért hozzátenném, élni kell az életet, kiélvezni az élet gyümölcseit de azért mértékkel és ésszel! Nem jó átesni a ló túloldalára!
    Attól függetlenül,h. valaki nem iszik, nem dohányzik, egészséges ételeket eszik és egészséges életmódot él az nem azt jelenti,h. nem élvezi az életet!!!!

  3. Péter Sándor says:

    Az öregedés nem jó érzés…. de a tudomány mai állása szerint ez az egyetlen módja annak, hogy sokáig éljünk.
    Élni pedig jó! 🙂

  4. Péter Sándor says:

    Valaki egyszer azt mondta (tudom, szörnyen hangzik, de ha magába néz az ember…. magának titokban talán bevallja): “nem is az igazán a borzasztó érzés, hogy meg fogok halni. Inkább az, hogy mások tovább élnek, az élet megy tovább és én nem lehetek ott.”
    :/

  5. steve winston says:

    “Légy furcsa”,pláne ha döglégy és nem birod lecsapni!dd

  6. steve winston says:

    Nem a halál a szörnyű,hanem a meghalás!Élj ugy mintha mindennap életed utolsó napja lenne!

  7. Péter Sándor says: (előzmény @Bouvet)

    “Khm… milyen érdekes, uram… egy bizonyos hölgyet is Darryl vitt haza véletlenül az imént…”

    (A nyakékre:)
    “Megengedi, hogy megnézzem?…. Igen… borzasztó rossz lehet megválni ennyi szépségtől.”

    🙂

  8. Kedves Sándor, abban nem értünk egyet, hogy “szeretjük a nőket”, én még mindig a pasikat ugyanis. 🙂 A többi sorodat imádom, a vadfeminista jelződet pedig ezennel el is lopom. Töröljem az első hozzászólásod? 🙂 Amit még mondani akartam: a Hector Elizondo szerintem is viszi a Pretty Womant, simán őbelé lettem szerelmes abban a filmkockában, amikor Julia Roberts kilép a szállodából és elköszön. Köszönöm a soraidat, a párodat üdvözlöm: Petra

  9. Péter Sándor says:

    Bocs, fenti jegyzetemet inkább a blogger csajnak szántam, dehát megjelent, ez is én vagyok.

    Már mindegy, minden szavát vállalom, csak a barátnőm nevében kérek elnézést, hogy róla engedélye nélkül beszéltem.

    Egyébként pedig te, “Bouvet” vagy akárki csaj, nagyon jól csinálod ezt a blogot.

    Pasi vagyok, és élvezem. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!