Bouvet

Emlékszel még az 1987-es nagy havazásra? Retro videó a televízió archivumából

Kis általános iskolás voltam. Az iskola, ahová jártam, a város túlvégében volt, minden reggel negyed nyolcra kellett odaérnem a buszmegállóhoz, hogy elérjem a 21-es buszt. 1987 januárjában méteres hó volt napokon át, korábban kellett induljak. Egy vékony csíknyi rész volt valamelyest ellapátolva az utcákon, a hótorlaszok magasabbak voltak nálam. 

Ott vacogtam a buszmegállóban, ahol aznap alig lézengett ember. A busz is késve jött és végre nem volt akkora tömeg benne, hogy nekem a busz lépcsőjén kelljen utaznom, mint máskor oly sokszor. Most nem volt tömve a járat a piacra igyekvő nénik hadával, akik a Mars téren mindig kiürítették a járművet. Még le is tudtam ülni. Lassan mentünk, szinte vánszorogva, de beértem az iskolába. Mindenki beért. Nem kellett átülnünk mások autójába, nem tudtuk, hányas fokozatú a riasztás és nem szólt semmi az emberiséget érő apokalipszisről. Elfogadtuk: tél volt, tehát esett a hó. Sok hó. Amiről nem a közösségi oldalon szereztünk első kézből tudomást, hanem a buckákról, az utakon. 

Íme a Magyar Televízió Archivumából az 1987-es nagy havazás híradófelvétele:

Ha te is emlékszel még, milyen volt, meséld el, mit csináltál azokban a napokban.

Ha még kalandoznál picit a múltban, retro gyerekkönyveinkről IDE kattintva olvashatsz! 

És vajon retro magyar slágereket vajon felismersz-e egy mondatból? IDE kattintva megtudod! Ha pedig IDE kattintasz, a magyar filmtörténelem legismertebb, férfiúira emlékezhetsz, miközben teszteled a memóriádat. 

fotó: prusi.blog.hu

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. banyaevy says:

    A lányom nappalin,én estin jártam a Huba utcai szakközép iskola,üzletvezetői tanfolyamára!A Marx téri aluljáróban már nem látszott a lépcső,csak lejtő volt!Gyalog mentem az iskoláig,ahol kiderült,hogy az esti tanítás nem lesz megtartva,a havazás miatt!A vizsga tökéletes volt!!

  2. Hella Rátkainé Suski says:

    A Bp. XIV. Füredi úton laktam akkoriban. Valóban úgy történt, hogy péntek délután elkezdett esni a hó, és megállás nélkül esett majdnem hétfő reggelig. Gyönyörű volt a táj, élveztük a csendet. Hókotrót, hómunkást egyet sem láttunk egész hétvégén. Nem csoda, hogy hétfőn reggel nem tudott elindulni a tömegközlekedés. A házból is csak hólapátolás árán jutottunk ki. Az V. Dorottya utcába kellett volna beérnem a munkahelyemre, de csak úgy 11-12 között sikerült. És így is azon kevesek közé tartoztam, akik egyáltalán bementek dolgozni. Délután 3-kor indultunk is haza, mert teljesen bizonytalan volt, hogy mennyi ideig fog tartani az amúgy 45-50 perces út. Az üzletekben nem lehetett kapni tejet, kenyeret. Akkor határoztam el, hogy ezentúl mindig tartok a mélyhűtőben kenyeret. Az utcákon kb. vállmagasságú hófalak álltak, ahol már megtisztították az utakat. A város napokig sokkal csendesebb volt, a levegő tisztább. Az emberek pedig közvetlenebbek és segítőkészebbek. Összességében szép emlék, nem bánnám, ha megismétlődne.

  3. Nora Vágner says:

    A híradórészletben is említett, január 12-e és az M7-es út, valamint Székesfehérvár. No, ez nekem mind megvolt. 1987. január 12-én hajnalban ásta ki a férjem és az apukám a házunk bejáratát a hó alól – úgy mint a kisfilmben a néni. Aztán irány a mentőállomás, mert a kisfiam a kiírt időben, azon a napon akart megszületni. A mentők kijönni nem tudtak – ők is akkor ásták ki magukat. Engem lépésben haladó autóban vittek el a mentőállomásig, aztán a mentő elindult velünk az M7-es úton Székesfehérvárra. A felvételen is látható elakadt kamionok és buszok, na meg a hó és a nagy szél miatt szinte lehetetlen volt a haladás. Végül két honvédségi jármű is kellett ahhoz, hogy bevontassa az időközben üzemanyag nélkül maradt mentőt Fehérvárra. A szülészeten már felkészülve vártak ránk, a kisfiam egészségesen született, hála annak, hogy az utolsó pillanatban beértünk, különben a fagypont alatti mentőautóban jött volna világra. (Az alig több, mint 30 km-es utat több, mint 6 óra alatt tettük meg.) Mai napig – egy hónap múlva 30 éve – nem tudok elég hálás lenni a katonaság, a mentők és a székesfehérvári kórház dolgozóinak, amiért összefogtak értünk.

  4. Zsuzsa Tiborne Donka says: (előzmény @Antal Tibor Birger)

    1987. január 16.-án született 3. gyermekem! Nagy volt az izgalom, hogy beérek-e A XVIII. kerületből (Ferihegyi reptértől nem messze) a VIII. ker. Vas u.-i Kórházba! Odaértünk sikeresen, de a Kórház előtt egy kis bucka hóra ráléptem és majdnem derékig sülyedtem, nem tudtam, hogy ott árok van!
    Alig birtak kihuzni belőle! A legnagyobb gyermekem akkor volt elsős és egy hétig nem mentek iskolába, napokig nem járt a villamos sem.

  5. Antal Tibor Birger says:

    Én akkor töltöttem a sorkatonai szolgálatomat Székesfehérváron.Az édesanyám még hazaért a látogatásból, de reggelre leszakadt a hó. A hó akkora volt, hogy a 2 méteres beton falon kifeszített 3 sor szögesdrótból csak a legfelső látszódott ki. Talán a negyedik napon esett be az első tiszt addig csak az éppen bentlevő ügyeletesek voltak. Tőlünk többen is ki lettek vezényelve váltó takarításra, vagy élelmiszer szállításra. Én speciel bent maradtam és a többiekkel takarítottuk el a havat. A billencs ZIL nem tudom mennyit fordult, mire a telephely hómentes lett, de egész nap váltásban pakoltuk rá a havat. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem kellet három nap mire a laktanyából eltünt a hó. Mert ugye a harckészültségnek helyre kellett állnia.

  6. Bolodár Katalin says:

    Kezdő ápoló voltam egy Budapesti kórházban, de az agglomerációban laktam, ahol orosz laktanya volt. Telefonáltam a főnővérnek, hogy nem tudok bejönni a másnapi műszakra, mert nincs tömegközlekedés. Azt mondta, amint indul valami jármű, jöjjek bőrönddel intéz nekem helyet a nővérotthonban. Az első induló dízelvonattal elindultam, de ő közben értesítette a helyi laktanyát, megadta a címem is – a szüleim és a szomszédok szívbajt kaptak, amikor egy orosz lánctalpas befordult az utcánkba -jöttek értem! 5 napig laktam nővérotthonban, műszak után a közeli parkban “havaztunk”. Szép emlék marad!

  7. Nekem felejthetetlen ez a hétvége és a hétfői nap mivel a jogosítványom megszerzése volt a cél és a rutin volt már csak hátra. A hétvégén sokat vezettem a Trabantot az oktatómmal és hétfőn reggel 8,00 órára voltam kiírva a Bp. Vágóhíd utcai közlekedés felügyeleti bázisra én a Hó és a viharos széllel nem törődve a 15.kerületből gyalog oda is értem de senki nem ért oda így elmulasztva lógó orral ballaghattam be a szabadnapon a munkahelyemre kicsit felmelegedni.Itt a kollégák kérésére a Rákóczi útra a pékségbe kenyérért mentünk a buszon vissza felé majdnem meglincseltek :).Keddre már kissé rendeződött Budapest.

  8. Winkler Ilike says:

    1987 Január 2-án mentem munkába, a Margit hídon
    vitt az utam, a Dunán hatalmas, jégtáblák úsztak,ill.álltak a folyóban. Befagyott a duna ezen a télen. Ritkán látni ilyesmit Pesten.Nagyon hideg volt, a kezem, kesztyű viselés ellenére teljesen megdermedt, szóval emlékezetes ez a tél.

  9. Andrea Issa says:

    Akkoriban 14 eves lehettem. Nem emlékszem sok Mindenre csak aprosagokra. Pl a boltban a tej fagyott volt. A bátyám épp katona volt. Nem nagyon mesélt rola hogy mi volt akkoriban a feladatuk.

  10. István Páncer says:

    1967-1968 tele szerintem legalább ilyen kemény volt. A dunán túlon biztos….

  11. Emőke Nagy says:

    Gimis voltam Székesfehérvárott, Velencén laktam. Ez azért fontos, mert az ofőm, Isten nyugosztalja, igazi felfuvalkodott városi volt, aki azt gondolta, hogy a Fehérvár vége tábla után Mordor következik, de legalábbis egy másik kontinens. Na, jött a hó, és hétfő reggelre az ablak tetejéig ért a hófúvás,de valahogy egy embernyi széles ösvény maradt a ház és a hófal között. Nagyapám szegény, kiment, nekifeküdt a szélnek, végiggyalogolt az utcán (aki emlékszik a Delta főcímére – na pont olyan volt). Amikor visszajött, kijelentést büszkén, hogy nálunk van a legnagyobb hó! Naná, hogy egy hétig nem mentünk suliba. Isteni volt! Csütörtökig szánkóztunk, aztán pénteken bementünk vonattal a városba. Aztán addig kavartunk a vasútállomáson, míg találtunk egy baktert, aki azt mondta, hogy 10 perc múlva indul visszafelé egy vonat, de utána ki tudja,mikor. Kb. 2 másodperc alatt eldőlt, hogy megyünk haza tovább szánkózni. És itt jön a képbe megboldogult Rózsa néni meggyőződése, miszerint a város határán túl a fű sem nő. Simán elhitte, hogy arrafelé még mindig farkashordák portyáznak a végtelen hómezőn.

  12. Poliákné Beratin Andrea says:

    Sajnos nekem nagyon emlékezetes 1987 januárja. Akkor halt meg édesanyám. A temetésre a távoli rokonok napokkal hamarabb indultak el, hogy ideérjenek. Volt olyan, aki ide sem ért, mert nem jártak a vonatok. A temetésen majd megfagytunk.

  13. Zoltan Csernitzky says:

    Igen…szép időszak volt,annak ellenére,hogy tejet szállítottam azon időszakban…és nem volt egyszerű 🙂 🙂

  14. Simon Éva says:

    A kisfiam 6 éves volt. A havazás előtti héten vették ki az orrmanduláját. Kedden kellett volna visszamenni kontrollra, de szinte kis sem láttunk a hóból. Még nem volt mobil és nekünk vezetékes telefonunk sem. Kerestem egy utcai telefonfülkét és felhívtam az orvost, hogy mit csináljak. Azt mondta, ha jól van a fiam el ne induljunk. Nekem erről a nagy havazásról mindig ez jut eszembe. Na meg az, hogy bár akkor hétfőn a TV-ben adás szünet volt, aznap rendkívüli adás volt. Rég volt…

  15. Zoltan Pajtas says:

    Úgy tűnik, Szegeden történtekkel indul a komment sor. Ami igaz, olyan nagy hó volt hogy az M52-es aznap nem is jött, így gyalog mentem ki a Taurushoz. De indulhattam is haza a Remény utcába,mert nem indult műszak, aminek a kislányom örült a legjobban, ugyanis egyből mentünk szánkóz-ni…..

  16. Upsz – ez esetben sorry… 😀 Ezt benéztem.

  17. Szemü Csillag says:

    Sziasztok
    Ha valaki emlékszik erre a napra Én nagyon emlékszem erre a napra vidéki paraszt gyerekként kerültem Érdre ott alakítottam családot . Ugyan tanultam de támogatóm soha nem volt. Az egyik szakmám autó villamossági szerelő voltam mint a (Havas tanár úr) korban időben meg egyezünk sőt Újszegeden végeztem ,de ezek csak is csak tények.Több szakmám van kiemelt szakterületen dolgoztam.Ha akartam volna Kuvait-n lettem volna építés vezető de , Tengizt is felkínálták nekem de a család fontosabb volt. Hétfő hajnalban újév után iszonyatos havazás kezdett amit hellyel közzel tudtam így időben előre gondolkoztam. Hajnal 4 kor
    csörög az óra ébresztő ugyan 7 kor volt munka kezdést Érd -Budaörs nincs távolság de a tömeg közlekedés akkor sem volt a helyzet magaslatán. Érd Kaszinó -BP Dózsa Gy u. Mechanikai művek gyalog és úgy Kamara erdő busszal 6óra 40 körül a munka hely nagy szállítási építő vállalat volt ma is tisztelet előttük.Munkát kaptam még akkor is ,hogy túlképzett voltam. Szállítási vállat és egyetlen egy hívatásos söfőr nem jött be még a XI kerületiek sem. Az akkori szállítás vezető rossz alvó volt Ő még kijött de már más nem . Egyedül nekem volt jogsim de úrvezető!Itt maradt 1db Uaz parancsnoki amit tengizi vonatra nem lehetett bevagonozni mivell a a cég is konzorciomban volt .Paci itt az autó ,ezt itt tudod felvenni és, ott lehet össze szedni azt és más közben a vézérigazgatóságot is és másnap reggel induljatok az ajkai finomítóba mert ott van 7 vagon nagy terjedelmű anyag a cég munkájának elvégzéséhez kell. Kedd reggel hajnal 5 óra Érd Alsó völgyi út 4 db 6E 12 akku Uazt alig bírtam elindítani -18 fok körül elindult irány a cég budaörsi telep szakad a hó már vagy 40 órája.Tudatosan nagyon biztattam a kollégákat menjünk 7 óra 50 körül indulhatunk és már akkor is ott voltak a rendőrök lezárják !!!!!! Már percek múlásával a Mostani Aushenél a rádió közölte a pályát lezárták fiúk menjünk 5-6 7 fő már nem tudom kegyetlen volt 13 körül értünk le a fiúk nem tudom hányszor szálltak ki a terep váltós felezős Uazt tolni mert az meg kell jegyezni a menet tulajdonságba még ma is világ első, 80-90-100 cm hó volt leakartak terelni de hál istenek kicsit a rámenőségemre elkerúltük . Ajkára jutottunk elindítottuk a Tátra darut és Tibi arca felragyogott ez csoda december 20-án leállított géphez.Azt a hó mennyiséget ami volt a terep járó is sokszor maga tehettlen volt külső segítség nélkül. Amit egy másfél nap alatt megoldottunk azt négy nap alatt oldottuk meg fehérvári munkás szállón volt a helyünk de az is 1,5 órába került az eljutás mert azt hiszem csak mi voltunk az uton

  18. Zsuzsanna Majorosné Neumányi says:

    Édesapám temetése 1987.január 9-én volt. Mínusz 15, a földben félméteres fagy alig lehetett rendes sírhelyet készíteni. Falun éltünk,és akkor a szomszédok férfi tagjai segítettek a sírgödör elkészítésében. Hálás köszönet érte!

  19. László Laufer says: (előzmény @Csaba Németh)

    Szerintem Szegedi lehetett az író, mert ott van a Mars térnél piac…

  20. Csaba Németh says:

    Jó lenne tudni, hogy ki vagy, akkoriban voltam én is iskolás, és a 21-es buszon elég sok mindenkit ismertem.

    Ugyanakkor nem tudom Te melyik 21-essel utaztál, mert amit én ismerek, annak soha nem volt Mars tér nevű megállója. Igazából az egész fővárosban nincsen Mars tér, de ez most mellékes.

    Piacot meg egyáltalán nem érintett a járat…

  21. sorstars62 says:

    Főiskolás voltam. Vizsgázni kellett volna mennem Debrecenbe. A buszmegállóig el is jutottam,de persze busz nem jött. Ez az egy vizsgám volt amit el kellett halasztani. Persze akkoriban nem volt ez olyan egyszerű,mert nem volt még vezetékes telefonunk sem. Az első nap amikor már lehetett közlekedni elutaztam Debrecenbe,megkerestem a tanárt és új időpontot kértem. Persze ezzel nem voltam egyedül.

  22. Anikó Gombos says:

    Azt a havazást mig élek nem felejtem el. A történethez tartozik, hogy fiatal házasok lévén nem volt saját lakásunk.A nagynéném kis szoba-konyhás házikójában laktunk akkoriban. Az új lakás már kilátásban volt, de tudtuk, hogy tavasznál hamarabb nem vehetjük birtokunkba.Azért mi már jó előre elkezdtünk bútorokat nézegetni.Kisváros lévén nálunk nem volt bútor üzlet,ezért elkezdtünk másfelé nézegetni.Budapesten a Domusban találtam meg álmaim bútorát, ami annyira új gyártású volt, hogy még, ha akartuk volna sem tudtuk volna akkor megvenni,de nem is volt sürgős, mert hát még nem volt meg az új lakás. Előjegyzésbe vettek minket, és közölték, hogy ha majd aktuális lesz,értesitenek bennünket,hogy mikor szállitják. Ennyit az előzményekről. És akkor eljött 1987 tele.Dátum szerint a napra már nem emlékszem,csak arra,hogy péntek délután elkezdett havazni.Csak kis pelyhekben hullott,szerintem senki sem gondolta,hogy mekkora havazás lesz belőle.Aztán komolyabbra fordult a dolog.Nagyobb pelyhekben hullott, és esett egész éjszaka.Reggelre már egész komoly mennyiség gyűlt össze,és a szél is feltámadt.Esett egész szombaton,majd aznap éjjel, és vasárnap napközben, és még akkor éjjel is.Nem győztük lapátolni.Hétfő reggelre már ember maggasságú kupacok gyűltek össze.Megbénult az ország.Kellett egy-két nap,mire rendeződtek a dolgok az utakon,a vasútnál,az energia ellátásban..stb.És akkor beütött a “ménkű”.Megjött a távirat,hogy menjünk a bútorért.Hát!Azt sem tudtam, hogy sirjak,vagy nevessek.Örültem,hogy lesz szép új bútorom,de azt is tudtam,hogy az új lakásba még nem vihetjük,csak annak a kis háznak az előszobájába,ahol éppen laktunk.Igy történt,hogy az előző napok havazása miatt keserves munkával összelapátolt hókupacokat újból el kellett lapátolni,hogy a teherautó be tudjon állni az udvarra a bútorokkal.Nem tudom elmondani,milyen keserves munkavolt! De amikor végre birtokba vehettük új lakásunkat,és berendezhettük szép,új bútorainkkal,már nem gondoltunk arra a megpróbáltatásra aminek árán sikerült hozzájutnunk.Hát ennyi az én,ill.a mi történetünk a nagy havazással kapcsolatban!

  23. Ilona Farkas says: (előzmény @Muc@)

    Békásmegyeren laktunk és a Szabadság téren dolgoztam. Reggel a megszokott időben – 7 órakor elindultam.A HÉV nem járt,az autósok felvettek akit csak lehetett, hatan szorongtunk a kocsiban. Kb. másfél-két óra alatt már bent is voltunk a Margit hídnál. Villamos nem járt, busz sem, nekivágtam gyalog. Szörnyű szél fújt, a hó is eset, isteni volt az út a híd végéig a korlátba kapaszkodva két lépés előre, egy lépés hátra, kb. ezzel a tempóval. Kezem-lában lefagyott, orcámra még a mosoly is. Dél körül értem be a munkahelyemre, főnököm belém diktált egy kávés pohár konyakot és közölte velem, hogy akkor most hátra arc és nyomás haza, mert a csuda sem tudja, ha megvárom a munkaidő végét mikorra érek haza. Már nem emlékszem pontosan, de valahogy elvergődtem az Árpád híd pesti hídfőig (szerintem addig tartott a konyak akkor jótékony hatása), akkor már nyomokban járt a villamos, de felférni rá lehetetlen volt.Beálltam a taxis drosztba, várva a jószerencsémet. Mellettem állt egy anyuka karján egy kisbabával, a másiknak a
    kezét fogta. Végre sikerült elcsípni egyet. A taxis közölte, hogy 200 Ft-tal indul. Ugyebár 1987-et írtunk,akkor ez hatalmas összegnek számított. (Sokaknak) Nem vagyok egy kétajtós páncélszekrényi nő, de felrántottam a taxi ajtaját, nem szeretném leírni, hogy miket mondtam annak a szemétládának. Ami nyomdafestéket tűrő mondat akkor elhagyta a számat az az volt, hogy most mi négyen (közben kiderült, hogy a kismama is Békásmegyerre szeretne haza érni) beülünk a kocsiba és normál tarifával, bekapcsolt taxiórával hazavisz minket. A pasi annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott (ez volt az én mázlim), szerintem észre sem vette, ahogy beköltöztünk az autójába
    és két-három órás “szánkázás” után már otthon is voltunk. Fizettem annyit, amennyit az óra mutatott, de nem kapott két forint jattot sem.
    Békáson minden üzlet zárva volt, a Duna felőli oldalon volt egy pékség, fél Békás ott állt sorba kenyérért. Azt a katasztrofális állapotot nem sírom vissza, de egy havas-fagyos tél már nagyon jó lenne!!!!

  24. Zoltánné Szatmári says: (előzmény @Zoltánné Szatmári)

    BOCS FARKAS ZSUZSA ELNÉZTEM!..KLARISSZÁNAK SZÓLT AZ ÜZENET..

  25. Zoltánné Szatmári says: (előzmény @Zsuzsa Farkas)

    FARKAS ZSUZSA .. AZ MARX TÉR AKART LENNI ,GONDOLOM ELÍRÁS TÖRTÉNT…:)

  26. Császár Józsefné Magdolna says:

    Epe műtét előtt álltam. Ultrahang vizsgálatra kellett volna mennem Miskolcra, de a vonat nem járt három napig.Így akkor elhalasztódott a műtét.

  27. Man Plumb says:

    Én gimnazista voltam egy budapesti intézményben (speciell egy “hegy” tetején található).

    Az első brutál havas napon a bátyámmal beértünk a suliba, rajtunk kívül nem volt összesen 50 ember (tanárostul, diákostul).

    Az igazgató szünetet rendelt el. Mi négy napig szánkóztunk (személyautókat is előzgetve..)a környéken.

    Utólag kiderült, hogy csak két napig volt extra szünnap, így -szüleink asszisztálásával- két nap súlyos betegség miatti hiányzásra módosult.

  28. Tibor Tóth says:

    Igen, az egy igazi tél volt. 🙂
    Először leszakadt a hó, aztán napokig fújt a szél … nem kicsit, majd jöttek mínusz 20 fokos fagyok. Én akkor sorkatona voltam egy vidéki kisvároskában, műszaki századnál. Voltak IFA-ink, KRAZ-jaink, meg traktoraink. Volt, hogy napokig a helyi kórházat köröztük trakikkal, toltuk a havat, hogy be- és ki tudjanak jutni a mentők, aztán volt nap, hogy kenyeret meg tejet vittünk a környező falvakba, meg mentőt vezettünk fel, aki szülő anyukához ment. Aztán volt, hogy közben jött a riasztás és órákat kinn álltunk a fagyban. Olyan hideg volt, hogy ha valaki csupasz kézzel fogta meg a géppisztolyt, egyből odaragadt a keze, s már beérkezésekor ment is fagyási sérüléssel a gyengélkedőre.
    Szal, egy igazi buli volt. 🙂

  29. Meliskó György says:

    ’87. január 11-én késő délután utaztam hazafelé az akkor még újnak számító (budapesti) 1-es villamoson. Már szállingózott a hó. Másnap reggel 7 órakor már úgy be volt hóval fújva az erkélyajtóm és -ablakom, hogy csak felül egy csík világított. A bejárati ajtómon pedig bedőlt a hó. Majd’ egy méter magasan állt. Egy négyemeletes, zárt udvaros, körfolyosós lakóház első emeletén!
    Utcánkban, majd a körúton szinte szűz volt a hó. Kötésig ért, azt kellett áttörni, hogy eljussak a villamosmegállóhoz. Persze minek? Hiszen a villamosnak se híre, se hamva nem volt. Megjegyzem, életnek sem…
    Két napnak kellett eltelnie, mire úgy-ahogy normalizálódott a helyzet. Egy nagyvárosban!
    Azt hiszem sosem fogom elfelejteni az 1987. január 12-17-e közötti hetet.

  30. Péter Maschgán says:

    Hogy is tudnám elfelejteni , 86 augusztusában vonultam be,azon a télen első időszakos katonaként szinte hozzánőtt a hólapát nyele a kezünkhöz . Vidám volt !? 😀

  31. Károly Korcsmár says:

    Ami igazán emlékezetes volt számomra az 1999 nov 24-i havazás. Aigner Szilárd meterologus meg is kapta a “”magáét”” A Bocskor– Boros párostól. Mivel elöző nap a gyanu árnyéka sem vetült fel a meterologiai számitás kapcsán.

  32. Bagaroll says:

    Siófokon dolgoztam a Balaton parton. Nem tudtam haza menni egyik nap, mert képtelenség volt átmenni a Jókai parkon. Munkahelyen kellett aludnom, de a Balaton parton csodálatos volt-csend, szürkület és szakadó hóesés. Soha nem felejtem el.

  33. klarissza says:

    Kedves Bouvet!
    Én 27 évig jártam a 21-es busszal, de ismeretlen számomra az említett Mars tér. Merre volt? Köszönöm válaszát előre is.
    Üdvözlettel
    Klarissza

  34. Zsuzsa Farkas says:

    Számomra csodálatos élmény volt! Reggel alig tudtuk a kaput kinyitni, kb. reggel 7-kor indultunk dolgozni, a kocsikat teljesen elborította a hó, ezért gyalog indultunk neki. Már volt egy keskeny ösvény a házak mentén, amin eljutottunk a buszmegállóhoz! Hoppá, de a busz sem járt. Mindenki gyalog igyekezett a munkahelyére, és hazafelé is egy nagy kirándulás volt

  35. Muc@ says:

    Arra biztosan emlékszem, hogy nem kaptunk sms-t a belügyminisztériumtól, hogy üljünk át másik kocsiba :D:D:D


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!