Bouvet

Levél Sebestyén Balázsnak

Levél Sebestyén Balázsnak és a Morning Show-nak

Szia fiúk,

ma, ebben az országban tökre nem trendi és nem is illik bevallani, ha valaki kedvel valamit. Mert az milyen már, hogy nem fikázunk inkább? Fikázni jó, az elüldözi a rossz kedvet, gúnyos adrenalinnal löki fel az ember hangulatát és minden szép és jó, meg rózsaszín. Vagy mégsem? Néha igazán érdekel azok lelki világa, akik manapság egy állatkerti teve születése kapcsán írt cikkre is elkezdenek hőzöngeni. 

Nem vagyok normális tehát, amikor fehéren-feketén leírom: marhára fog hiányozni a Morning Show. 

Két dolog van, amit kiemelnék a műsorotokból, Balázs, Feri és Jani. 

Az egyik az, ami ezer éve az én vesszőparipám, miszerint egy munkahely akár szeretnénk, akár nem, de a második otthonunk. Onnantól kezdve, hogy ezt per munkahely éljük meg csupán, ott ette meg a fene. Én imádok bemenni az irodába, konstruktívan szakmázni a kollégáimmal, leülni egy kávéval a főnökömmel és akkor is a jó kedvet megélni, amikor épp milliom terv és határidő van a fejünk felett. Voltam én már olyan munkahelyen, ahová nyűg volt bejárni, ahol gyomorideget kaptam már akkor, amikor kiléptem az otthonom ajtaján, amikor a rosszullét kerülgetett, ha belépett a főnököm, vagy amikor szinte megfojtottak az elvárások. Elmenekültem onnan. 

Tudom, a rádió nektek munkahely, de én köszönöm azt, hogy ezt én, mint hallgató, soha az életben nem vettem észre. Mert ha reggelente bekapcsoltam a rádiót, azt éreztem, végre beültem egy reggeli kávéra pár haverral és kinevetjük a reggelt és a kötelességeket, a felelősséget és a feladatokat. Egyszerűen jól érezzük magunkat, megváltjuk a világot, ami aztán szépen el is indul a maga útjára. És beindul az aznap.

Van egy rakás másik rádiócsatorna, tele vicces és tök klassz reggeli műsorral, amik alatt jobb esetben elalszom, rosszabb esetben szétvakarom a fejbőrömet, mert érzem, hogy azoknak a műsorvezetőknek ez egy munkahely, ami hattól tízig műszakot takar, legyünk már végre túl rajta, addig is néha vakkantunk valami baromságot, amit meg-megszakítunk két perces idétlen nevetéssel. 

Az ország bizonyos pontjain, például közvetlenül az után, hogy autópályán elhagyjuk Szegedet, már nem volt sosem fogható a Class FM. És ha én egy évben ötvenháromszor voltam kénytelen reggel elindulni Szegedről Budapestre, már Szatymaz határában sikító frászt kaptam attól, hogy már nem elérhető a műsorotok. És olyankor jött a kétségbeesett kapcsolgatás csatornáról csatornára, a halál unalmas reggeli műsortól és az ezer sebtől vérző művi jófej nyihogásig és a döbbenetig, hogy inkább elkezdek énekelni én, mint ezeket hallgassam. 

Örök hála és köszönet, hogy a ti műsorotok “csupán” annyi volt, hogy naponta odamentetek és egész egyszerűen adtátok magatokat. A véleményeteket, a nevetéseteket, a csodálkozásotokat és a konstruktív vitákat, amik alatt a hallgató is vitázott veletek. Hogy a munkátokról soha, egy percig nem éreztem, hogy munka. 

A minap tárgyaltam egy ügyféllel: sokat kérdezett, jókat mondott, amikor én beszéltem, hallgatott, amikor befejeztem, tovább érdeklődött – és a tárgyalás végén tulajdonképp körbe akartam ölelni a világot is, annyira jóleső érzés volt. “Imádom a munkám!” – mondtam ekkor és táncikáltam az iroda közepén. A kollégáim már megszokhatták, hogy kellőképp zakkant vagyok, így velem örültek és állati jó lett a hangulat.

Summa summarum, kösz, fiúk, hogy ezt a táncikálós irodai hangulatot kaptam a Morning Show-tól. 

A másik dolog, amit muszáj megemlítenem, az az őszinteség. Iszonyat sokszor nem értettem egyet a véleményeitekkel, de ami a legtutibb, hogy ti hárman is mennyiszer nem értettetek egyet egymással. És olyankor jött egy-egy vitatéma, amiben ti hárman próbáltátok a véleményeiteket egymáshoz közelíteni, miközben én, a hallgató szintén vitáztam veletek. Ha olyan volt a téma, akkor az folytatódott családon belül is, de a munkahelyen is. Hányszor volt az, hogy úgy léptem be az irodában, hogy “most hallottam a Morning Show-ban, a Balázsék beszélték, hogy…”. És aztán az adott témát oda is, meg vissza is át lehetett beszélgetni. 

A mai világban, amikor az ember képtelen már megnézni egy híradót, vagy elolvasni egy hírportált, mert tudja, hogy a hírek ferdítve érkeznek – és MINDIG valamely politikai erő mozgatja, hogy egy adott hírt hogyan láttassanak, én hálás vagyok azért, mert a közéleti, politikai és minden egyéb hírek és történések átbeszélése alatt azt éreztem, mindannyiótok a SAJÁT véleményét fogalmazza meg és nem azt, amit valamely politikai erő a szátokba diktált. 

Ma, Magyarországon, konkrétan nincs a médiában politikai pártatlanság. Már akkor sem hihető egy hír, ha abban egy kérdést tesznek fel. Ebben is ti voltatok az üdítő ellensúly. 

Vállalom, hogy ezen levél alatt én is kapok majd hideget-meleget. Főleg hideget. Meg fogják kérdezni, hogy kedvelhetek ekkora nagy arcokat, meg hímsoviniszta, nőgyűlölő, a röhögcséléstől milliárdossá vált barmokat, mint ti. Nos, pont annyira fognak érdekelni ezek a vélemények, mint titeket. Ugyanis vagyok már annyira nagy kislány, hogy véleményt dolgokról önállóan tudok és szeretek alkotni, így ezek a megnyilvánulások nem fognak eljutni hozzám. Nem, még csak elolvasni sem fogom őket. Én így vélekedek és pont. 

Szóval, fiúk, kösz az elmúlt éveket és kíváncsian várom a lehetséges folytatást. 

morningshow

fotó: Class FM

szerző: Bouvet

 

 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Jánosné Kecskeméti says:

    Nagyon hiányoznak. Úgy ahogy írtad .köszönöm 🙂

  2. Zsuzsa Erdős says:

    Borzasztó, hogy ebben az országban minden ami jó, ami működik megszüntetik.Tisztelet, becsület ezeknek a Fiuknak, hogy nagyon sok embernek jó kedvet és még ráadásul igazi tájékoztatást is adtak minden reggel. Őszinte, emberi érzéseket tudtak sugározni, sok ember tanulhat tőlük. Bízok benne, hogy vannak még becsületes emberek a média vezetésében is, hogy lehetőséget adnak ezeknek a Fiuknak a folytatáshoz. Azt hiszem sok százezer ember nevében írhatom le ezeket a sorokat. Minden esetre az eddigieket is nagyon-nagyon köszönjük Nektek.

  3. Zsuzsánna Erdei says:

    …minthacsakénírtamvolna:) – köszönöm fiúk!

  4. Melinda Székely says:

    Én alapvetően nem kedvelem Balázst sem és a többieket sem, de ha van egy kis sütnivalója az embernek, és figyelmesen hallgatta őket, volt értelme a műsornak! Volt olyan téma ami nem érdekelt akkor nem, hallgattam máskor igen! Egyébként azok az emberek akik mindenkit fikáznak, számomra csak az irígységüket leplezik le! A humora sztem jó volt a műsornak, könnyű volt ez tetszett nekem a legjobban benne! Nem volt olyan feszült! feszült már minden körülöttünk, mindenki tiszta ideg, miért nem tetszik az embereknek a nevetés, a könnyedség? Nem értem! A levél íróját én nem fikázom, örülök neki, hogy vannak még emberek akik az igazi véleményüket vállalják! Kevesen vagyunk, és nem is örvendünk nagy tiszteletnek!

  5. Rózsi Bodáné says:

    És miért kamu cikk? Nekem is és még sok embernek hiányozni fognak, és a cikk minden egyes sorával egyetértek. Minden reggelemet feldobták.

  6. Piroska Albai says:

    Mekkora kamu cikk 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!