Bouvet

A panaszkodás átneveli az agyat a negativitásra

A panaszkodás átírja az idegpályákat és szó szerint átneveli az agyat a negativitásra. Hányszor, de hányszor beszélgettünk már erről a témáról itt, ugye? 

Immár kutatások is bizonyítják ezeket az állításokat, nem csak az van, hogy egy blogon papolok róla. Ezek a statisztikák azt is kimutatják, hogy egy átlagos, pár perces beszélgetés során legalább egy percen keresztül imádnak panaszkodni az emberek, amivel kvázi hidat építenek a negatív energiák számára. És nem csak abban keletkeznek rossz energiák, aki ténylegesen nyavalyog, de abban a személyben is, aki ezt kénytelen végighallgatni.

Pont tegnap beszélgettem alig egy óra alatt három emberrel: mindenki úgy lökte a panaszkodást, mintha fizetnének érte. Hogy mi lett a végeredmény? Olyan állati rossz hangulatom lett nekem is, hogy alig győztem visszatornázni azt. 

Volt egy időszaka az életemnek, amikor én is sokat hibáztam: megpróbáltam felvenni a ritmust és miközben hallgattam mások nyávogását, én is rázendítettem, aztán egymás vállára borulva sajnáltuk egymást. Rémes volt.

Aztán kineveltem magamban a nagyon klassz “egyik fülemen be, a másikon ki” rítust, ami viszont tökre nem vált be. Mert ha bement a fülemen, az ott ragadt, ráadásul a velem szemben álló még inkább belendült és folytatta a panaszáradatot.

Mit tegyél, ha hallgatóság vagy?

Béna, ám hasznos megoldás: otthagyod, más dolgod van, futnod kell, hú-már-ennyi-az-idő? – Az ő “életét nem mentetted meg”, de kihoztad magad a spirálból.

Macerás és sok türelmet kívánó megoldás: témát váltasz, csacsogsz, vicces sztoriba kezdesz, nevetsz és nevettetsz. – Kihúzod őt is a panaszfolyamból és te is megmenekülsz. 

Mit NE tegyél, ha hallgatóság vagy?

NE SAJNÁLD! Soha, de soha ne sajnáld! 

Van egy embertípus, aki a fele királyságát adná azért, hogy valaki sajnálja. Egész nap kerengenek és várják a lehetőséget, kinek panaszkodhatnak, akiből kicsikarhatnak egy-egy sajnálkozó “jaj-te-szegény”-t. 

Légy erős: soha ne sajnáld, mert akkor azt gondolja, te vagy az ő embere, te vagy az ő szövetségese és ha csak egyszer is sajnálkozol, onnantól megágyazol egy szuper kis táptalajt az ő sirámainak. Ne sajnáld!

De mi van akkor, ha ő megsértődik azon, hogy te nem sajnálod őt? Megsértődik, persze, hogy megsértődik, hisz nem érte el a célját. Ilyenkor van, aki meg is kérdezi tőled: “hát te nem is sajnálsz?”. Én erre azt szoktam mondani:

“Nem, nem sajnállak, de ha engeded, szívesen segítek.” 

Ha te olyan birkatürelmű vagy, mint én, akkor ilyenkor megoldásokat kezdesz sorolni a problémájára, de hidd el, őt nem érdeklik a megoldásaid és úgy otthagy téged, hogy öröm nézni. Ha megoldódik a baja, nem tud panaszkodni és akkor nem tudják őt sajnálni, nem igaz? 

Hogy mi a konklúzió? A panaszkodás rossz. Egy ártó, negatív spirál, ami még több negatívat szül. A sötét oldal. Légy pozitív, lásd meg a jót és mosolyogj sokat, mert ezek viszont az élet napos oldalai, ami még több jót szülnek. 

Azt mondod, hogy nehéz? Nem mondtam, hogy könnyű, de …….. megéri.

szerző: Bouvet

woman-1739696_960_720

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!