Bouvet

Képgaléria az 1987-es havazásról

Arra haladunk, hogy harminc év múlva majd híres lesz a 2017-es hideg, legalábbis ha hihetünk az előrejelzéseknek és tényleg mínusz 27 fok körüli hideg várható idén januárban is.

De azt tudtátok, hogy az 1987-es Nagy Havazás, amire oly sokan emlékezünk még, annyira meghatározó emlék volt sokunk számára, hogy külön facebook oldal is van “Az 1987-es havazás” névvel? Lapozgassátok az oldalt, megéri! A blogom egyik legtöbbet olvasott bejegyzése tavaly október végén pont ezt a témát elevenítette fel: “Emlékszel még az 1987-es télre? A Magyar Televízió híradójának archívumából mutatom az aznapi híradót!” – volt a témája, ide a címére kattints és nézd meg, ha még nem láttad. 

Özönlöttek a levelek a témában, sokakban tódultak fel az emlékek, így én most a T. Olvasók emlékeit és a fenti facebook oldal elképesztő képeit szedtem össze nektek. Úgyhogy kövessetek egy bájos és fázós időutazásra:

Nóra meséli:

1987. január 12-én hajnalban ásta ki a férjem és az apukám a házunk bejáratát a hó alól – úgy mint a kisfilmben a néni. Aztán irány a mentőállomás, mert a kisfiam a kiírt időben, azon a napon akart megszületni. A mentők kijönni nem tudtak – ők is akkor ásták ki magukat. Engem lépésben haladó autóban vittek el a mentőállomásig, aztán a mentő elindult velünk az M7-es úton Székesfehérvárra. A felvételen is látható elakadt kamionok és buszok, na meg a hó és a nagy szél miatt szinte lehetetlen volt a haladás. Végül két honvédségi jármű is kellett ahhoz, hogy bevontassa az időközben üzemanyag nélkül maradt mentőt Fehérvárra. A szülészeten már felkészülve vártak ránk, a kisfiam egészségesen született, hála annak, hogy az utolsó pillanatban beértünk, különben a fagypont alatti mentőautóban jött volna világra.

A képen: 

1987. január 13. Honvédségi jármű segít Borsod megyében a hóban elakadt járművek kiszabadításában. Az előtérben egy VT-55 „Kisbika” csörlős harckocsimentő készül a munkához, a háttérben egy BM Volvo homlokrakodó menti az árokba csúszott munkagépet.

19871

Zsuzsa meséli:

1987. január 16.-án született 3. gyermekem! Nagy volt az izgalom, hogy beérek-e A XVIII. kerületből (Ferihegyi reptértől nem messze) a VIII. ker. Vas u.-i Kórházba! Odaértünk sikeresen, de a Kórház előtt egy kis bucka hóra ráléptem és majdnem derékig sülyedtem, nem tudtam, hogy ott árok van!
Alig birtak kihuzni belőle! A legnagyobb gyermekem akkor volt elsős és egy hétig nem mentek iskolába, napokig nem járt a villamos sem.

A képen:

Zirc, 1987. január 14. Lovas szánon és gyalogosan közlekednek az emberek a havas úton, kézikocsin tolják a PB-palackot. Veszprém megyében az utak többségét méteres hófalak szegélyezik, így gyakran egy nyomsávra szűkülnek az utak.

19872

Antal meséli:

Én akkor töltöttem a sorkatonai szolgálatomat Székesfehérváron.Az édesanyám még hazaért a látogatásból, de reggelre leszakadt a hó. A hó akkora volt, hogy a 2 méteres beton falon kifeszített 3 sor szögesdrótból csak a legfelső látszódott ki. Talán a negyedik napon esett be az első tiszt addig csak az éppen bentlevő ügyeletesek voltak. Tőlünk többen is ki lettek vezényelve váltó takarításra, vagy élelmiszer szállításra.

A képen: 

Zirc, 1987. január 14. Hómaróval tisztítják a Mór és Zirc közötti utat. A megyében az utak többségét méteres hófalak szegélyezik, így gyakran egy nyomsávra szűkülnek az utak.

19873

Katalin emléke szinte filmbe illő:

Kezdő ápoló voltam egy Budapesti kórházban, de az agglomerációban laktam, ahol orosz laktanya volt. Telefonáltam a főnővérnek, hogy nem tudok bejönni a másnapi műszakra, mert nincs tömegközlekedés. Azt mondta, amint indul valami jármű, jöjjek bőrönddel intéz nekem helyet a nővérotthonban. Az első induló dízelvonattal elindultam, de ő közben értesítette a helyi laktanyát, megadta a címem is – a szüleim és a szomszédok szívbajt kaptak, amikor egy orosz lánctalpas befordult az utcánkba -jöttek értem! 5 napig laktam nővérotthonban, műszak után a közeli parkban “havaztunk”.

A képen: 

Győr, 1987. január 12. Lánctalpas honvédségi jármű szállította be egy beteg, börcsi lakost a kórházba a nagy havazás miatt. A kemény hideg és a rövid idő alatt leesett nagy mennyiségű hó és hófúvás miatt tovább tart az időjárással való küzdelem Győr-Moson-Sopron megyében.

19874

Egy ma már sofőrként dolgozó, Laci írása:

Nekem felejthetetlen ez a hétvége és a hétfői nap mivel a jogosítványom megszerzése volt a cél és a rutin volt már csak hátra. A hétvégén sokat vezettem a Trabantot az oktatómmal és hétfőn reggel 8,00 órára voltam kiírva a Bp. Vágóhíd utcai közlekedés felügyeleti bázisra én a Hó és a viharos széllel nem törődve a 15.kerületből gyalog oda is értem de senki nem ért oda így elmulasztva lógó orral ballaghattam be a szabadnapon a munkahelyemre kicsit felmelegedni.Itt a kollégák kérésére a Rákóczi útra a pékségbe kenyérért mentünk a buszon vissza felé majdnem meglincseltek :).Keddre már kissé rendeződött Budapest.

A képen:

Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren.

19875
Éva meséli:
 
A kisfiam 6 éves volt. A havazás előtti héten vették ki az orrmanduláját. Kedden kellett volna visszamenni kontrollra, de szinte kis sem láttunk a hóból. Még nem volt mobil és nekünk vezetékes telefonunk sem. Kerestem egy utcai telefonfülkét és felhívtam az orvost, hogy mit csináljak. Azt mondta, hogy jól van a fiam el ne induljunk. Nekem erről a nagy havazásról mindig ez jut eszembe. Na meg az, hogy bár akkor hétfőn a TV-ben adás szünet volt, aznap rendkívüli adás volt.
 
A képen:
 
Budapest, 1987. január 14. Egy férfi havat lapátol az utcán hajnalban. Az intenzív havazás miatt az utcán parkoló autókat belepte a hó, a kenyérellátás akadozik.
 
19876
 
Tibor katona volt, az ő emlékei:
 
Először leszakadt a hó, aztán napokig fújt a szél … nem kicsit, majd jöttek mínusz 20 fokos fagyok. Én akkor sorkatona voltam egy vidéki kisvároskában, műszaki századnál. Voltak IFA-ink, KRAZ-jaink, meg traktoraink. Volt, hogy napokig a helyi kórházat köröztük trakikkal, toltuk a havat, hogy be- és ki tudjanak jutni a mentők, aztán volt nap, hogy kenyeret meg tejet vittünk a környező falvakba, meg mentőt vezettünk fel, aki szülő anyukához ment. Aztán volt, hogy közben jött a riasztás és órákat kinn álltunk a fagyban. Olyan hideg volt, hogy ha valaki csupasz kézzel fogta meg a géppisztolyt, egyből odaragadt a keze, s már beérkezésekor ment is fagyási sérüléssel a gyengélkedőre.
 
A képen:
 
1987. január 12. A rendkívüli havazás próbára teszi a főváros mintegy 2 millió lakosát is. Budapest útjait 30-50 cm-es hó fedi, csak a főbb útvonalak járhatók.
 
19877
 
György sztorija:
 
’87. január 11-én késő délután utaztam hazafelé az akkor még újnak számító (budapesti) 1-es villamoson. Már szállingózott a hó. Másnap reggel 7 órakor már úgy be volt hóval fújva az erkélyajtóm és -ablakom, hogy csak felül egy csík világított. A bejárati ajtómon pedig bedőlt a hó. Majd’ egy méter magasan állt. Egy négyemeletes, zárt udvaros, körfolyosós lakóház első emeletén!
 
A képen:
 
Budapest, 1987. január 12. Lakók kiszabadítják a hó fogságába esett személyautókat.
 
19878
 
Zsuzsa élvezte:
 
Számomra csodálatos élmény volt! Reggel alig tudtuk a kaput kinyitni, kb. reggel 7-kor indultunk dolgozni, a kocsikat teljesen elborította a hó, ezért gyalog indultunk neki. Már volt egy keskeny ösvény a házak mentén, amin eljutottunk a buszmegállóhoz! Hoppá, de a busz sem járt. Mindenki gyalog igyekezett a munkahelyére, és hazafelé is egy nagy kirándulás volt.
 
A képen:
 
Nyékládháza, 1987. január 13. A Magyar Néphadsereg harci járművei és honvédei segítenek a Nyékládháza és Boldogkőváralja térségében a hó fogságába esett autók mentésében.
 
19879
Muci bejegyzése roppant vicces:
 
Arra biztosan emlékszem, hogy nem kaptunk sms-t a belügyminisztériumtól, hogy üljünk át másik kocsiba. 🙂
 
A képen:
 
Budapest, 1987. január 15. Gyalogosok a Ferenc körúton egy gyalogátkelőn, ember magasságig érő hótorlaszok között kelnek át a körúton.
 
198710
 
A képen:
 
Budapest, 1987. január 12. Lángszórós, M62-es, Szergej becenevű mozdonyok melegítik a váltókat a Déli pályaudvaron, ahol nagy erőkkel dolgoznak a vágányok megtisztításán.
 
198711
 
A képen:
 
Lébénymiklós, 1987. január 17. Egy Rába-Steiger 250, duplakerekes mezőgazdasági vontató húzza ki az útról lecsúszott mentésre induló honvédségi teherautót.
 
198712
 
 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gyurka Fülöp szerint:

    Vasárnap délután kezdett el Sopronban a hó esni. Annak idején a városban akkor kezdték eltolni a havat, amikor már az autók letaposták. Így csak csiklandozni tudták a tetejét. Buckák millióin közlekedtünk. Nem a hó volt nagy, hanem a szél volt helyenként erős és hódombokat produkált. Csak gyalog lehetett közlekedni. Érdekes aki este taxit rendelt reggelre, hogy beérjen a munkahelyére, annak sikerült. A buszok viszont nem jártak. A kenyér és a tejgyárnak IFA-i voltak. Az élelmiszer ellátásban a határőrség UAZ-ai segítettek be. Ennél sokkal hidegebb, nagyobb széllel és hóval köszöntött be 1969 karácsonya, közel két hétig tartott az ítéletidő. A vonatközlekedés is megbénult a Nyugat-Dunántúlon. Ráadásul pont akkor voltam katona. A Sopron felől elakadt gőzmozdonyt ástuk ki. Váltókat kapartunk folyamatosan, hogy át tudják tolni. Váton ház magasságig ért a hó. Karácsony másnapján 5 óra alatt tettünk meg vonattal 25 km-t.

  2. Anya Tasnadi szerint:

    1986 nyarán költöztünk álmaink lakásába, Algyőre. Addig panelekben laktunk négy gyerekkel, nagyon kevés volt a tér és a levegő, így belevágtunk egy társasházi lakás megvásárlásába. A költözés idején és utána is jó ideig nem volt autónk, mert egy baleset miatt totálkáros lett a Wartburg és hónapokig tartott, mire megkaptuk az új kasztnit rá 🙂
    Jött a tél és a nagy hó januárban. Szerencsére az iskolában, ahol tanítottam és a gyerekek is jártak, nagyon toleránsak voltak a “bejárókkal”. Magyarán, mi három napig otthon voltunk, mert az utat 30-40 cm-es jég és hó borította, nem jártak a buszok, autóba sem mertünk ülni. Otthon lazsáltunk, társasostunk és lapátoltuk felváltva a havat, hogy legalább a boltig eljussunk 🙂
    És igen, akkor hétfőn,a szent TV mentes napon, rendkívüli adásnap volt: este megnéztük a My Fair Lady-t!!!! csodás volt. Már a havat és hideget se bántam. Azon a nyáron építettük a cserépkályhát, mert nagyon féltem attól, hogy ha legközelebb ilyen hideg lesz, nem áram, vagy gáz, megfagyunk 🙂 Ma már mese, de mégis szép emlék.

  3. Attila Molnár szerint:

    ’87???!!!
    VICC!
    ’63, az igen! 😀
    Mondjuk én nem tudom, mert akkor még nem éltem , de nagyanyám elmondta telenként úgy 947.000-szer, hogy “Ez, tél? Haha! 63, na az tél volt! A háztetővel szinelt a hó!!!” 🙂

  4. János Ádám szerint:

    Folytatás: A feleségem a volánt a könyökével fogta, mert az ujjai neki is elfagytak. Szerencsésen megérkeztünk Várpalotára, de a feleségem ideg összeroppanást kapott úgy kellett felvezetni és azonnal meleg fürdőt vetettünk vele idegnyugtatót és meleg teát kapott, mely több óra múlva hatott rá.A fiamnak és nekem az ujjaink, füleink fagytak le . Értünk aggódó szomszédaink segítettek a gyógyulásban.

  5. János Ádám szerint:

    Sajnálom, hogy nem mondhattam el a történetet, / eddig még soha nem írtam le/ pedig sikeresen végződött .

  6. János Ádám szerint:

    1987. január 12-én du-án indultunk el gk-val Madarasról Várpalotára,a csomagtartóba tettük a téli kabátjainkat, sapkáinkat és sáljainkat. Székesfehérvár környékén már fontolgattuk, hogy nem kellene tovább menni, mert nagyon fújt a szél esett a hó és kb. mínusz 15 fok hideg volt.Tovább mentünk, bíztunk öreg zsigulinkban és szerencsénkben, mely Csórig mellettünk volt.Útközben hóval fedett elhagyott gk-k voltak, a 8-út nem volt letakarítva, útjelző karókat befedte a hó, 100-200 méterenként fél- egyméteres hóátfúvások voltak. Nagyon lassan haladtunk, háromszor kellett megállni és kiszállni a kocsiból a havat kézzel eltakarítani az útból.A harmadik kiszállásnál már a fiam nem akart segíteni, mert már mindkettőnknek megfagytak az ujjai, mivel a kesztyűink a csomagtartóban maradtak amit nem tudtunk kinyitni. Veszekedések árán, de sikerült rábeszélni a fiamat, hogy segítsen. Szerencsésen kibontottuk a kocsit és továbbmentünk Csór irányába, de ekkor már a feleségem vette át a volánt, mivel a kezeink már érzéketlenek voltak. Csórnál melegedő helyiség és tea várt volna bennünket, de mi tovább mentünk, mivel egy hókotró indult el Várpalota irányába, melyet egészen Inotáig követtünk.A

  7. Béla Hollik szerint:

    Katona voltam,Aszódról vezényelve Budapestre egy munkás zászlóaljhoz ami a Kunigunda utcán volt. 1987 Január első napjaiban 7 db teherautóval álltunk a telephelyen,nem lehetett őket látni úgy befújta a szél hóval.Vészhelyzet volt,ellátási gondok. Budapest különböző pontjaira küldtek minket élelmiszert szállítani boltokba,illetve engem Nagytéténybe, disznókat szállítottunk a Bp-i Húsipari vállalathoz vágásra.Több napig vittük vagy 20 teherautóval reggeltől estig.Kaptunk ellátmányt szállást,felejthetetlen élmény volt.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!