Bouvet

Levél Stohl Andrásnak

Kedves András,

február 23-a van. Boldog születésnapot kívánok neked! 

Bár be kell valljam, önző dög módjára, ez a levél nem csak rólad szól majd. Rólam is. Egy napon születtünk, András, csak más évben. Úgyhogy inkább azt írom: boldog születésnapot nekünk!

Tudod, hosszú évek óta, legalább másfél évtizede, amióta tudom, hogy egy napon születtünk, szinte minden nap eszembe jutsz. Emberen nem töprengtem még annyit, mint rajtad. Mert bele vagyok buzulva ebbe a horoszkópos hitvilágba, vallom, hogy azok az emberek, akik egy csillagzat alatt születtek, hasonlóak. 

Te meg ráadásul a születésnaptestvérem is vagy, elvileg tökre hasonlítanunk kéne, nem igaz? Na, ez az, ami miatt én annyit, de annyit tépelődöm rólad. Képzeld el, rájöttem, mi a pálya.

Rájöttem, mi a mi február huszonhármas nagy karmánk. Az a végtelenül buta dolog, amit úgy hívunk: képtelenek vagyunk nemet mondani, ezáltal annyi, de annyi terhet, baromságot és megfelelni akarást pakolunk a saját vállainkra, hogy néha beleroppanunk. Néha meg kirohannánk a világból is, de akkor sem mondunk nemet.

Nekem is ez a hibám, bár mostanában tanulok. Nem akarom ugyanis azt a hibát elkövetni, ami felé te loholsz. Mert te még ott sem tartasz, hogy beismerd, tanulnod kellene nemet mondani. Pár hónapja nyilatkoztad, hogy a két kicsi gyereket anyukástul otthagyod, mert a munka. A munka az annyira nagyon sok. Mert képtelen vagy leállni és képtelen vagy nemet mondani.

Te vagy az én fékem. Te vagy az én nagy példám arra, hogy milyen hibát nem akarok én elkövetni. Soha, de soha nem akarok lemondani semmiről azért, hogy feláldozzam magam a munkám oltárán. Te vagy a kötél, aki kihúz akkor, ha igent akarok mondani egy olyan felkérésre, ami ellen minden idegszálam tiltakozik. Te vagy a stoptábla, ha magával rántanak az ügyfelek gondjai vagy az íráskényszerem, ami a blogomban megnyilvánul. Te vagy a satufék, amikor elvarázsol az írás, mondhatni alkotok és közben a családom is igényt tartana rám.

Rád gondolok és képes vagyok azt mondani: nem, nem tovább! Olyankor lecsukom a gépem, leteszem a telefont, kiikszelem a számolóprogramot, kikapcsolom az e-mailt és inkább odafigyelek a lassan 11 éves kisfiamra (bakker, most született, mikor lett ilyen öreg?), ahogy csacsogva magyaráz Terminátorról meg Transzformerszről meg a bánatom tudja, mi mindenről, amikhez nekem fogalmam sincs. De inkább meghallgatom, azt mondom jé meg húha és felteszek pár kérdést, amire a gyerek jól a fejemhez vágja, hogy “jaj, anya”. És megölelem és adok egy puszit a homlokára, mert most még hagyja. Mire kettőt pislantok, már a diplomaosztóján tervezi, hogy másik városba költözik a csajával.

Ahogyan a lányom is, idestova 14 éves (bakker, most született, mikor lett ilyen öreg?). Ott egye meg a fene a munkát, amikor esetleg a tanácsomat szeretné, vagy nagy hüppögve megnyílna, hogy elmeséljen valami fiúügyet. 

Férjről már nem is beszélek. Lassan 16 éve tartozunk össze. Egyek vagyunk. 

András, én megtanultam: szart sem ér az egész élet, ha csak a munka pörgeti. Egyedül a család és a szeretet….egyedül ezek számítanak. 

Boldog szülinapi ajándékot szeretnék adni neked akkor, amikor megsúgok neked valamit. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezt mondta már neked, de a köztünk lévő naptári kapocs miatt feljogosítva érzem magamat erre a négy szóra, még ismeretlenül is.

András, tök hülye vagy!

Ülj le a fenekedre, kapcsold ki a telefonod, kapcsold ki a külvilágot és gondold végig, mi a fontos és mi nem az, vagy nem annyira az. Azt nyilatkoztad pár hete Lovász László Lakástalkshow műsorában, hogy nagyon félsz a születésnapodtól. Mert ez az ötvenedik. Gyűlölöd, mert ez már azt jelenti: itt a B-oldal. Te fogalmaztál így, kétszer megnéztem a műsort. Én még A-oldal vagyok, de már nekem sem mindegy, hogy ha a B-oldalra kerülök, magányos ám sikeres ember leszek, vagy egy boldog, családos ÉS sikeres ember. 

Ez a különbség. 

Gondolkozz el, kérlek, jó? Talán sosem olvasod majd ezeket a sorokat, talán igen – nem tudhatom. De ha olvastál, valahogy szólj róla. Örülnék neki. 

Boldog szülinapot nekünk!

fotó: nlcafe

szerző: Bouvet

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szabó Gabriella says: (előzmény @Bouvet)

    Na erre a kommentre éppen nem vártam reakciót de nagyon jólesett!!! Köszi!!! És most aztán tényleg ne válaszolj, csak ha bármelyik írásodra érdemben megérdemlem!!! 🙂

  2. Szabó Gabriella says:

    Menjen minden rosszindulatú ember ahova akar csak innen el!!! Én akkor is Nagyon Boldog Szülinapot kívánok utólag is mindkettőtöknek, és persze annak a többezernek is aki szintén ezen a napon ünnepli a szülinapját! 🙂 Hajrá András és Bouvet!!! 🙂

  3. okoci says:

    Elég sötét agyú az, aki ezt írta. Menjen vissza asztrológiát tanulni először is, másodszor pedig kussoljon, és a saját háza körül söprögessen, és ne unatkozzon annyira. A másra szánt idejét a családjának szentelje. Játsza itt a nagy megmondót, aztán ezeknek a háza ég leginkább. Menjen a fenébe főzni az ilyen a konyhába…de ha újra beül az iskolapadba az asztrósuliba az még jobb lesz, akkor talán többet megtud arról, hogy akik egy napon születtek de más évben, azok nem ugyanolyanok.

  4. József Molnár says:

    Kábszer és a Whísky főleg a lopott, emberek veszélyeztetése ittasan drogosan! Gyereke anyját kéri meg vigye el a balhét!

    Büszke lehet az elmúlt Ötven évre…

  5. Barna Fehér says:

    Ne sikeres, hanem elismert ember légy! Einstein mondta, talán ma is helytálló.

  6. Víg László says:

    Kedves András!
    Én még Bouvet cikkéhez szólnék egy-két gondolatnyit!
    Kérlek ne drogozz többé, és ne igyál mértéktelenül sem!
    Sokkal több balesetet, és gondot okoztál eddig is más embereknek, mint gondolnád!
    Nem éri meg a drog, az ital a luvnyák, ku..ák, a pörgés az egészet!
    Még egyszer leírom, hátha olvasod:
    Ne okozz több balesetet ittasan, drogosan, mert akkor nem fog szeretni senki!, aki eddig elfordult tőled, azok pedig a fejedet fogják követleni!, …, és hiába a Törőcsik Mari, meg a Bodrogi Gyula, meg a Garas, akik kiálltak melletted tüntetni, ezután meg fogod kapni a bűnödért a jogos büntetést!
    Boldog születésnapot!, ha a volt családjaid nem is köszöntenek fel, én felköszöntelek!
    …, és jól vigyázz, mindenkinek a szeme éles lesz minden elkövetett bűnödre ezután!
    ÜDV!

  7. Ábelné Bogdán Márta says:

    A B-oldal már 10 éve forog,és akkor még az átlagnál jóval jobb férfi átlag életkort vettük alapul. Átgondolni, átértékelni az életünket még mindig nem késő ebben az életkorban sem. Az idő múlásával a szeretteinkkel töltött, tölthető idő felértékelődik, fontosabbá válik bárminél.

  8. Veronika V says:

    Lehet neki a munka fontosabb, mint a család.Ez a családjára nézve sajnálatos de van ilyen


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!