Bouvet

Mindenki utál, de tényleg. Menj haza, dagadék!

“Mindenki utál, de tényleg. Menj haza, dagadék! Senkinek sem fogsz hiányozni, még a zsíros anyádnak sem…”

A címben részletet olvashattok egy olyan kampányfilmből, amelyhez magyar sztárok, mint Szinetár Dóra, Horváth Lili, Elek Ferenc és Kerényi Miklós Máté adták arcukat és hangjukat. Az UNICEF kezdeményezésében az online zaklatásra hívják fel a figyelmet, aminek a legnagyobb áldozatai a gyerekek. 

A bejegyzésem végén ennek a kampánynak az egyik kisfilmjét mutatom meg, de előtte beszélgessünk még egy picit.

Nem tudod teljességgel tiltani a mai kor gyerekeit az internettől. Lehetetlen megtiltani a közösségi oldalak használatát is és szülőként nagyon nehéz kontrollálni ezeket. 

A minap egy ügyfelem kérdezte, aki pedagógus egy középiskolában, hogy hogyan tudok odafigyelni a saját gyerekeimre. Azt feleltem neki, oda KELL figyeljek. Két alapszabály van:

  • azonnal szólnia kell a 14 éves lányomnak, ha bárkitől vagy bármitől félelmet érez
  • a jelszavát tudnunk kell – ez utóbbit nem használjuk fel ellene, nem kutakodunk a közösségi oldalán, gyakorlatilag egy éve nem is léptünk be hozzá, de tudnunk kell. Volt már arra példa, hogy a lányom elment itthonról a barátaival és nem érkezett haza időben, a telefonja pedig lemerült. Nem tudhattuk, hogy kimaradt a villamos, nem jött a pótlóbusz, lekéste a csatlakozást, előtte meg még haza is kísérte a barátnőjét. Be kellett lépnünk a közösségi oldalára 40 perc késés után, hogy a barátnő megnyugtasson minket: minden rendben van, a Viki már úton van hazafelé, csak hazakísérte-lekéste-nem jött-stb.

Egy korábbi cikkben azt írtam: a kamaszok gonoszak. Nem úgy, mint a felnőttek. A felnőttek érdekből tudnak azok lenni, vagy irigyek, fásultak, törtetőek – egy felnőttnél, ha gonoszkodik, mindig van valami cél. A kamaszoknál nincs cél, csupán a saját határaik megismerése, feszegetése, kitolása.

Olvasd el a korábbi cikket, azt hiszem, maximálisan leírtam minden fontos dolgot a témában. Ha szülő vagy, figyelj oda, ments el magadnak ezeket az írásokat: kapaszkodót jelenthetnek. A cikket a címére kattintva találod meg: 

Gyermeki gonoszság a közösségi oldalakon

Íme az UNICEF kampányfilmje, főszerepben Szinetár Dórával. Nézd meg, muszáj. Sírni fogsz tőle, de akkor is muszáj:

 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. tuzeslany says:

    Furcsamód én is megtudom adni a jelszavamat a szüleimnek. És furcsamód nem kutakodnak utánam, sőt, apám még akkor sem írja be a jelszavam, ha valamit akar kezdeni a gépemmel (informatikus, újrarakni, vírust leszedni bármi) ott van előtte, tudja a jelszót, de velem íratja be. Az, hogy ilyen bizalommal fordulok hozzájuk, visszajön, szüleim Netflix-ét használom, és Ők is megadják nekem a gépük jelszavát (a facebook-ét nem, de az nem is kell nekem).

  2. Péter Tóth says:

    Simán visszaírtam volna hogy mondjátok inkább a csontleves alapanyag anyátoknak hogy adjon nektek is enni.

  3. Andor Szeltner says:

    Azt hiszem, a jó gyerek-szülő kapcsolat kulcsa a kölcsönös bizalom. Ha ez nincs meg, a szülő óvó érdeklődése inkább tolakodás, kíváncsiskodás, a tanácsai okoskodások, kioktatások, beavatkozási kísérletek, a szülői kontroll törekvései a gyerek számára. Valahol ott kezdődik a történet, hogy odafigyel-e a szülő az apró gyerekére, komolyan veszi-e őt már akkor is? Nem hiszem, hogy magányos harcosokká kéne nevelni a gyerekeket, nem hiszem, hogy arra kéne őket felkészíteni, hogy a világból sok támadás éri majd őket, és folyamatos készültségben kell lenniük, mert egyedül kell majd megvédeniük magukat. Jobb, ha érezhetik, hogy a szüleik mellettük állnak, még ha ezt a viszonyt (nem függőséget) felépíteni esetleg nehezebb is, mint leckéket adni önvédelemből.

  4. Zsolt Marton says:

    Az élet összes szegmenséből véve általánosítottam, mi jellemző? Sajnos, az épp nem, hogy a szülőknek türelmük, idejük volna gyermekeik részére. Nem csoda, ha lelki sérült, sőt, bűnöző lesz azon gyerekekből, akiknek szüleik is lelki sérültek, alkoholisták, káros szenvedélyektől függőek, idegbetegek, elmebetegek, agresszívek, bűnözők, stb.

  5. Zsolt, én példaként a saját lányomról írtam, ezért lányos a példa. – Az én lányom megadta és nem változtat rajta. És én, mint szülő, illetve az apuka sem kutakodunk nála, ugyanis alapvetően állati sokat beszélgetünk. Ez az alap: beszélgessenek sokat egymással a gyerekek és szüleik. Lehetőleg őszintén.

  6. Zsolt Marton says:

    – Miért csak a lánynak kell szólni, ha félelmet érez? A fiú talán nem érezhet?
    – Ugyan, melyik gyerek fogja megadni a jelszavát? Ill., ha megadja, gyorsan meg is változtatja.
    – Vajon mennyire tudják a szülők megállni, hogy nem kutakodnak gyermekeik dolgai után?
    A csúfolódás már az oviban kezdődik. Bárkin lehet fogást találni, aki nem talpraesett. Egy társamat pl. kancsalsága miatt gúnyolták. Inkább arra kéne megtanítani a gyereket, hogy meg tudja védeni magát, ne keseredjen el, hanem kőkeményen vágjon vissza a domináns csúfolódónak. A többiekkel nem kell törődni, ők a birkacsorda.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!