Bouvet

10 magyar étkezési szokás, amitől a külföldiek lehidalnak

Volt nekem középiskolás koromban egy Britta nevű, német levelezőtársam. Akkoriban még így ment: valami újságból találtam külföldi levelezőtársakat és papíron, borítékban, postán feladva írkáltunk egymásnak oda-vissza. Aztán úgy adódott, hogy 19 évesen ő jött el hozzám egy hétre Magyarországra, én meg 20 évesen mentem ki hozzá Németországba. Egy, a szeretlekmagyarorszag.hu nevű portálon talált cikk apropóján én is megírom a saját sztorijaimat, Britta tökéletes, szemléltető példa lesz. 

Íme 10 magyar étkezési szokás, amitől a külföldiek elájulnak

1.) Bármit főzöl, a kiindulási pont: párolj hagymát zsiradékon üvegesre

Nos, szeretném ennél a pontnál már most feltenni a kezemet és jelezni: a tejbegrízt speciel nem így kezdem készíteni – még szép. De most gondold végig, a pörkölt, a lecsó, a tartalmasabb levesek, a gulyás, a főzelékek nagy része így finom, nem igaz? Ahogyan Kabos mondotta volt: hagymát is hagymával kérünk!

2.) Paprika minden mennyiségben

Anyám soha nem volt egy konyhatündér, így én például egész gyerekkoromban elhittem: a fűszer az a só-bors-paprika szent hármasa és slussz. De nem csak a piros paprika, vagy az Erős Pista az, ami a magyar konyhát annyira jellemzi. Te is imádod a “hegyes erőset”? Még magában is, na…. 

3.) Mindenhez tejföl

Fel nem foghatom, ebben mi a gond egy külföldi számára. A tejföl az KELL: a gombapaprikásra, a csirkepörköltre, a bablevesbe, a zöldbabfőzelékbe, a lángosra és akkor még nem is említettem a túrós csuszát egy kis pörccel. Bár képzeld el, Férj a túrós csuszát megcukrozva szereti. És pörccel. És nekem még ez sem tűnik durva kombinációnak. 

4.) Pacal, vese, velő, kakashere?

Britta úgy érkezett Magyarországra, hogy volt nála egy német-magyar úti szótár. Abban nem csak szavak, de kifejezések, gyakran használt szófordulatok, mondatok is voltak, valamint egy kajalista, miket esznek a magyarok. Egyszer épp ezt a szótárt lapozgatta, amikor elfehéredett az arca és azt hebegte, mi tényleg megesszük az állatok hasnyálát vagy szivét? És tényleg eszünk velőt? 

Totál rosszul lett, úgy kellett őt felmosni és aztán muszáj voltam megígérni neki, hogy semmi ilyesmit nem fog enni nálunk. 

5.) Disznótor, mint olyan

Igazán nem tudom, a fejlett nyugati országokban vagy az USÁban hogyan dolgozzák fel a sertéshúst, nem is érdekel. Biztos megkérik a disznót, hogy dobja fel a pacskert, majd kiszedik belőle a kész kolbászt és szalámit. De az tény, hogy egy disznótoros (kezdve a sült vérrel) sokkhatásként éri a külföldieket. 

6.) A szalonna nem bacon!

A külföldiek számára megmagyarázhatatlan rejtély, hogyan vagyunk képesek megenni a 100% zsírból álló, tömbösített szalonnát. Ezek sem ettek még finomat, az fix! 

Tegyük tisztába: a bacon az nem szalonna. Az bacon. Még akkor sem, ha elvileg azt jelenti. A szalonna az szalonna, a bacon meg bééékön, ezt értsék meg a külföldiek. Nem tőlük kell nekünk sem átvenni a bacon szót, hanem nekik kéne az eszükbe vésni a szent szalonnát.

7.) Meggyleves

Számomra újabb rejtély, miért tartják furcsának más népségek a hideg, édesen savanykás meggylevest, de a cikkben ez az étel is szerepel. Állítólag nem lehet egy édes cuccra azt mondani, hogy leves, miért nem fogyasztjuk desszertként. 

Mert nem az. 

8.) Mákos tészta

Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor ezt a témát már oda és vissza kivesézte mindenki. Amikor Britta nálunk nyaralt, egyszer vettünk rétest. Én mákos rétest. Most már értem, miért nézett rám ennyire furcsán, de nem mert szólni.

9.) A darabos túró igenis Hungarikum

Nem egy külföldre költözött ismerősöm vallja: egyetlen dolog van, ami hiányzik neki itthonról, az pedig a Túró Rudi. Számomra határozottan nyomós érv, hogy ne akarjak külföldre költözni. Ahol a Túró Rudi, ott a hazám. 

10.) Kenyeret kenyérrel

A lap megemlíti, hogy a magyarok mindent kenyérrel esznek, meghőkölve hozza példának a leveseket, vagy akár a görögdinnyét. Nos, nem tudom, mennyire él még ez a dolog. A kenyérre én állatira háklis vagyok. Szegeden élek, de konkrétan két pékségben készült kenyérre mondom azt, hogy hajlandó vagyok megenni, mert olyan az íze, mint ami a gyermekkoromból rémlik. 

Ezek a szeletelt kenyerek, meg a felfújt-semmi vackok, amik mostanság kaphatóak – róluk jobb szót sem ejteni. 

szerző: Bouvet

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Flaisz Karoly says: (előzmény @Bouvet)

    Köszönöm válaszát Petra! A Lipótiban biztos voltam, a NOVÁba viszont nem járok, így nem is ismerem. Ajánlom még figyelmébe a Panini pékség kenyereit (Kelemen utca) illetve a mórahalmi Varga pékség termékeit. Nem fog csalódni!!

  2. Szlovik Lajos Attiláné Beatrix says:

    Nálam a Cserepes sori pékség kenyere a nyerő. Ugye meg van még?

  3. Kedves Károly, a CBA NOVA-ban kapható az Erdélyi Pityókás nevű kenyér, isteni, illetve a Lipóti pékség hagyományos kenyere, meg rozskenyere – ez az a kettő, amire én nem csak azt mondom, hogy ehetőek, de imádom őket. Ismeri valamelyiket? A Lipótié nem olcsó sajnos, de a másik teljesen korrekt áron kapható. Mi minden évben eltöltünk pár napot a MosonShow-n Mosonmagyaróváron, ilyenkor mindig Lipóton szállunk meg, ott helyben, a gyárban kapható pékárú ……. hát nem találok szavakat sem rájuk. Isteniek.

  4. László Varga says:

    Szőlő kenyérrel az a legtutibb ,esetleg télen csokival ha nincs más… de nem nutellával az xart sem ér….=D

  5. litowski says:

    Ha már mákostészta,hozzá kell csapni a pacalt.A kettő olyan mint a halászlé túróscsusza párosítás.Ki kell próbálni.

  6. Man Plumb says:

    Igen, valóban: a gyümölcs levest bármilyen összetevőkből nem tudják értelmezni a külhoniak.

    Meg az édes tésztaféléket.

    És a “modern” magyar konyha tényleg nem egy túl szofisztikált gasztronómiai meseutazás..

    Főként, mivel a konyhára való nyersanyagok potenciális beszállítói rettenetes szélsőségek mentén kínálják a produktumaikat.

    No és nincs tengerpartunk. Sok ország szülöttje el sem tudja képzelni, hogy édesvízi jószágok emberi táplálkozásra is alkalmasak lehetnek.

    Na de mondjuk a külföldiek étkezési szokásairól (pontosabban kínálati oldalával) nekem is van tapasztalatom, bőségesen. Konkrétan éves szinten kb. 10-12 országba járok több kevesebb rendszerességgel.
    Ha több napig kell valahol tartózkodnom akkor kb. a 3. estére már megbolondulok, úgy hiányzik egy tál leves. Bármilyen.
    Pl. múlt héten Róma-Rimini-Padova-Velence belvárosai, kiállítási központja, Autogrilljei sem tudtak egyáltalán VALAMILYEN levest felmutatni számos éttermük menüjében.

    Az meg hogy 50-60 közötti felnőtt olasz (jól menő vállalkozó) férfiak vacsora meghívása egy helyi pizzeriába szóljon, ahol a tésztakorongot m-re adják, és a “csillagos” csapolt sört (holland) üveg kancsóból töltögetik?? -Számomra ott, akkor a Világ megérett a pusztulásra!

    (Ámde aktuális héten az Orosz Föderáció két jelentős városában olyan ízelítőt kaptam a felénk lesajnált gasztronómiájából, hogy a Kreml adta a másikat! Nem találtam hibát sem anyaghasználatban, sem tálalásban, sem menü összeállításban, ill. annak szezonalitásában. Az egyik helyen borscsot kértem desszert helyett is. A kacsahúsos ugyanis több volt, mint amit el tudtam képzelni.)

    Szóval szvsz. aki a magyar konyhát szidja, az nincs tisztában a többi un. európai -nagy tömegeket élelmező- helyeinek minőségével..

  7. Zsuzsi Gulyás Molitor says:

    Kimaradt a csípős lecsó.A sógornőm németből minden nyáron itt nyaralt nálunk,de amikor megkóstólta a lecsót,hát a szeméből folytak könnyek,de akkor is megette!-imádta..

  8. Éva Tóth says:

    Mi vittünk már szatyor Túró Rudit vonattal (volt hűtő a hálókocsiban) Görögországba, mert a lányok akik az utazási irodában dolgoztak, már hónapok óta kinn voltak és hiánytüneteik voltak…)))
    A németek (nem a volt NDK-s részről)viszont elsőre megették a túrós tésztát, ahogy kell, tejföllel, sült szalonnával, de legnagyobb elképedésemre a gesztenyepürét nem ismerték. Pedig édesszájú társaság. Némi erőszak hatására (úgy negyed óra múlva…))))megkóstolták, aztán kezdhettem előlről az elrakást, mert az addig begyűlt készletet elvitték magukkal. Hanem a kocsonyát látni sem akarták. Nem is értem…)))

  9. Flaisz Karoly says:

    Kedves Petra! Lévén magam is szegedi, megkérdezem: melyik az a két pékség? Ha ide nem írja ki, akkor privátban is fogadom a választ. Köszi!!

  10. Ágnes Bércziné Kristóf says: (előzmény @Dezső Kálmán)

    A fokhagymás, petrezselymes vajban sült csiga egy nagyon finom étel szerintem nem idegen a magyar konyha ízeitől. Osztrigát viszont csak frissen tengreparton szabad fogyasztani.

  11. Ágnes Bércziné Kristóf says:

    Közhelyek gyűjteménye a magyar konyháról. Az, hogy egy keletnémet lány – az ehetetlen konyhájukról voltak híresek, – mit gondol a magyar konyháról hát istenem a jó konyha nem az ő világuk. Ma már Britta valószínüleg kilát Drezdából vagy Lipcséből egy kicsit nagyobb perspektívában. Csak azt akarnám mondani, hogy a magyar konyhával semmi baj nincsen. nagyon is hasonló technikákat használunk mint pl. a franciák vagy az olaszok. A disznótort ők is ismerik, kitűnő ételeik vannak pacalból, velőből, vérből mert ők is minden darabját, részét feldolgozzák a disznónak. Nem csak pármai sonkát esznek. Ezt csak azok gondolják akik még életükben nem jártak egy kis olasz, francia vagy spanyol faluban. De ma már elég a tévében a jobbnál jobb külföldi főzős csatornákat nézni, hogy rájöjjünk milyen végtelen variációi vannak a jó konyhának.

  12. Dezső Kálmán says:

    és én mit mondjak az osztrigáról meg a csigáról ?

  13. Péter Kiss says:

    Nem, Kabos nem azt mondta…, de kicsire nem adunk…

  14. Ernő Kozics says:

    Petra! Valamit kifelejtettél! A sült vér is csak hagymával finom.

  15. Veronika V says: (előzmény @Bouvet)

    Hát igen, tényleg vicces amikor bejelentem otthon, hogy ma bizony mákos tésztát készítek, így neki ki kell találni valami más amit megeszik.
    Evés közben megsemmisítően néz fejét csóválva, hogy ezt nem hiszi el :)Azzal riogatom továbbá, hogy születendő gyermekeinket is a romlás útjára fogom taszítani, és ők is imádni fogják majd.:)

  16. De jó, hogy ezeket leírtad 🙂 tökre el tudom képzelni nálatok ezeket a kajálásokat 🙂

  17. Veronika V says:

    Tényleg így van! 🙂 nekem angol a vőlegényem és akárhányszor mákos vagy grízes tésztát eszem, teljesen kiakad 🙂 Egyrészt a mák, másrészt mi az,hogy egy tészta édes?! neki a tészta csakis olasz és ennyi. És különben is, mi az, hogy tésztára még teszünk jó sok grízt..szénhidrát, szénhidráttal??
    Aztán amin még kiakad az a velő – a többi belsőségen annyira nem, mert elég sok felé utazott és vannak kultúrák ahol szintén megesznek mindent az állatból.
    A tejföl szintén – igazából miatta jöttem rá, hogy tényleg mi mindenre használjuk. Ezzel szokott is viccelődni ha bármit eszünk megkérdezi, hogy kérek-e rá tejfölt.
    A Túró Rudit viszont imádja!!!
    üdv, Vera


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!