Bouvet

Magas sarkú körömcipő csecsemőknek: normális?

Van az utcánkban egy lepukkant, csúnya ház. Mindig is olyan kísértetinek tűnt, hosszú évek-évtizedek óta így áll. Az, hogy már új lakók lakják, csupán a lecserélt, műanyag ablakkeretekből derül ki. Talán 12 éves voltam, siettem haza az iskolából, amikor megálltam ez előtt a ház előtt. Nem is tudom, mi ütött belém, mert én attól a háztól szinte féltem, mindig elrohantam előtte, de akkor megálltam. 

Hirtelen annyira feszített belülről a vágy, hogy felnőtt lehessek, hogy ott, helyben, az előtt a ronda ház előtt elkezdtem bőszen azt számolgatni, még hányat kell aludjak a 18. születésnapomig.

Szerintem minden kamasz átmegy hasonlón: amikor vágyik arra, hogy repüljön az idő. Felnőttnek lenni akkor még annyira bulinak tűnik. Felnőttnek lenni annyit jelentett, sminkelhetek, ha akarok, lehet magas sarkú cipőm, festhetem a hajam és nem kell télen felvennem azt a rusnya sapkát, ami miatt anyám folyton veszekszik velem. Kiszámoltam, még hány napot kell így, gyerekként kibírnom és a számot gyorsan fel is jegyzeteltem egy füzet sarkába. 

Ma már nem is értem ezt: ma már visszafelé forgatnám az idő kerekét. 

Egy kisbaba viszont még nem akarja siettetni az időt. Nem is tudja, mi az. Egy kisbaba még szemléli a világot, teli szájjal nevet és rácsodálkozik egy plüssmacira és ez így jó. 

Hogy vannak olyan szülők, akik már felnőttek és még mindig nem nőttek fel annyira, hogy felfogják, az időt sem sürgetni, sem oda-vissza tekergetni nem lehet, számomra érthetetlen. Pedig a Pee Wee Pumps nevű cég pont azért tud az orbitálisan idióta termékeivel a piacon maradni, mert vannak ilyen emberek. 

A fenti cipőgyár ugyanis magas sarkú, körömcipőket készít kifejezetten pelenkás, még szinte kúszni-mászni sem tudó totyisok számára. Csecsemőknek. 

És van rá kereslet és igény! Mert olyan aranyos! 

Jöjjön a nagy és költői kérdés tőlem: mi a túró olyan rohadtul aranyos egy kisbabában, akire rágyömöszöltek egy magas sarkú topánt? Én vagyok a túlzottan konzervatív? De bennem egész konkrétan felmerül a kérdés: normálisak ezek? 

Könyörgöm, hagyjuk már meg a babák “babaságát”! A lányom 14 éves, a fiam 11 – pedig szinte most születtek. Annyira elrepültek az évek, hogy csak kapkodom a fejemet. 

A lányom most van abban a korban, hogy siettetné az időt. Olyankor mindig elmesélem neki a sztorit a 12 éves énemről, aki matekozott egyet a ronda ház előtt… 

Nézzétek meg a képeket…….fogjátok a fejeteket.

fotók: peeweepumps.com

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!