Bouvet

Vérvörös pipacsmező a Kiskunságban

Amikor családostul utazunk valahová, én most már abszolút bloggerszemmel ücsörgök az anyósülésben. Férj pedig fotósszemmel, de nem akkor, amikor ő vezet. Ha vezet, akkor vezet – nem is értem. 

Olyankor én vagyok az, aki rémes orrhangon kezd el visítani, ha valami szépet lát, amit azonnal le kellene fotózni, de az a hülye autópálya a sok reguláival, nem engedi. Az utóbbi hetekben már nyávogtam neki arról, hogy fotózzon repceföldet, pipacsmezőt, cuki, magányos fát, meg majd a nyáron ismét levendulaföldeket – egy kincs amúgy ez az ember, hogy engem elvisel.

Úgy adódott, hogy a héten egyedül kellett utaznia valahová, ráadásul nem autópályán ment. Amikor hazaérkezett, nagy vigyorral az ábrázatán közölte, hozott nekem pipacsmezőt!

Fogadjátok szeretettel Férj fotóit, készült: valahol a Kiskunság közepén.

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!