Bouvet

Mennyit nyersz, ha kiborulsz? És ha nem?

szinesvilag.com nevű oldal a minap megjelentetett egy bejegyzést, amely Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című könyvéből idéz. 

Nincs új a nap alatt, ugyanis megmutatom nektek most ezt az idézetet Stephen R. Covey-tól, aztán pedig bemásolom nektek az én saját, tavaly májusban írt “Reggel a tükörben” című írásomat. Akár egymás mellé is rakhatjuk a két írást, használd, amelyik megérinti a szíved, vagy akár mindkettőt. 

Stephen R. Covey sorai:

“Reggelizik a család. A lányod ekkor véletlenül meglöki az asztalon a kávéscsészét, így a kávé ráömlik a tiszta fehér ingedre. Azonnal felpattansz és üvölteni kezdesz a gyerekkel, azt hajtogatod, hogy milyen kétbalkezes. Leszidod a feleségedet, amiért olyan közel rakta a csészét az asztal széléhez. A hálóba sietsz, hogy átöltözz, és amikor visszamész a konyhába, látod, hogy sír a lányod; nem fejezte be a reggelijét és nem készítette össze az iskolatáskáját sem.

Mindezek eredményeképpen ő lekési az iskolabuszt. A feleséged munkába rohan, ezért neked kell kocsival vinni a gyereket az iskolába. Mivel késésben vagy, gyorsan mész, sok közlekedési szabályt áthágva. Amikor a munkahelyre érsz, rájössz, hogy otthon felejtettél néhány fontos iratot. A napod rémesen kezdődik és úgy is folytatódik. Alig várod, hogy vége legyen. Amikor hazaérsz, látod, hogy a lányod és a feleséged is rosszkedvű. Feszültség érződik a levegőben.

Miért is volt rossz napod?

Mert a lányod véletlenül rád öntötte a kávét és ezzel balszerencsés történések sorozatát indította el vagy mert rosszul reagáltad le a helyzetet?

A helyes válasz az utóbbi. Nem csak a saját napodra nyomtad rá a feszültség bélyegét, hanem az egész családéra. A kiömlött kávéval már nem tudtál mit kezdeni, de kezdhettél volna valamit a reakcióddal.

Minden más lett volna, ha…

A kávé az ingedre ömlött. A kislányod már majdnem sír, de te azt mondod neki: ‘Semmi baj, csak máskor jobban figyelj oda, oké?’. Átöltözöl a szobában, összeszeded a munkához szükséges holmikat. Amikor a konyhába érsz, látod, ahogy a lányod a ház előtt integet, miközben felszáll az iskolabuszra. Elbúcsúzol a feleségedtől, majd elindulsz otthonról. Öt perccel hamarabb érsz be a munkahelyre, ahol kicsattanó energiával üdvözlöd a kollégáidat.”

Bouvet (Petra, vagyis én) sorai: 

Reggel a tükörben

Egy tanmese következik…. jól értsd meg, megpróbálod?

Szól az ébresztőóra. A férfi felkel. Haragosan rácsap a telefonjára, hallgasson már el! Kimegy a fürdőszobába. Felkapcsolja a villanyt. Gépiesen nyúl a borotváért. 

Megint egy elfuserált nap! Megint be kell mennem gályázni a munkahelyre, a főnök megint idióta lesz, ismét maradhatok bent estig, mert tele leszek túlórával, persze megfizetni úgysem fogják. Minek is fizessék meg, amikor azt sem mondják, köszi, te barom! Az asszony meg majd megint egy csekket dug az orrom alá este és azon fog nyivákolni, hogy miért nincs pénz erre meg arra. A gyerek is elkésik megint, vagy itthon hagyja a tornacuccát, mint a múltkor, amikor karót kapott tesiből. Hogy az anyámba lehet tesiből karót adni?

Morfondírozik borotválkozás közben.

Háta mögött ott áll az őrangyala. Kezében ceruza és egy hosszú, pergamenszerű lap. Bőszen jegyzetel. 

elfuserálni-idióta főnök-túlóra-semmi fizetés-te barom-csekk-veszekedés-nincs pénz-késés-karó

A férfi leteszi a borotvát, lekapcsolja a villanyt, visszalép a szobába. Húzza magára a ruháit.

Az őrangyal összehajtja a pergament, vakarja az állát és így szól:

“Rendben, kicsi gazdám. Ismét olyan furcsákat kérsz, de ha ezt szeretnéd, ám legyen! Megkapod mindazt, amire vágysz.”

És elsuhan..

(Értetted? Ha nem, ugorj neki újra. Ha igen, gondolkodj el.)

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Instagram oldal: IDE kattints

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. SL50 says:

    Valóságunkat gondolataink alakítják. A negálás nem értelmezett művelet.
    Ma láttam egy asszonyt és mögötte baktatni kisfiát, megalázottan, szemlesütve, daccal az arcán. Az utcánkban laknak, de még soha nem volt módom így megfigyelni őket. Azt azonban tudom, hogy mindig kiabálva szokta fegyelmezni a gyermekeit. Most csend volt, de az állandó feszültség eredménye mindkettőjükön látszott.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!