Bouvet

Kell-e diploma ahhoz, hogy sikeres legyél?

Napok, hetek óta pörgetem magamban ezt a kérdést, főleg az óta, hogy az egyik rokonom kifejtette, hogy diploma nélkül minden ember lúzer és szar alak. Én pedig nem győztem győzködni, hogy szerintem nem a diploma az, ami miatt az ember valami maradandót tud alkotni, mert rengeteg olyan ember van, aki elképesztően sikeres a saját szakterületén a papír nélkül. 

Végiggondoltam a saját ismerőseim életútját és maximálisan ki kell jelentsem, a rokonomnak nincs igaza. 

Ott van például a Jancsi, aki 7 éve dolgozik lakatosként Svájcban, estin tette le az érettségit, amely mellé egy alap német nyelvtudást is megszerzett, most pedig átszámítva 1 millió forint felett keres, bejelentve, odakint. Akkora Nissannal jár haza három havonta, mint a nappalin és most már elmondhatja magáról: ő télen Thaiföldön SZOKOTT nyaralni két hetet. 

Vagy ott van Léna, aki műkörmösként Németországban dolgozik és még érettségije sincs. Úgy ment ki, hogy egy mukkot nem beszélt németül, de a kint élő ismerőse alkalmazta őt egy szalonban. Pár hónapig ő volt a “néma magyar műkörmös”, ma már persze folyékonyan beszéli a nyelvet és saját szalonja van!

De említhetem Marcsit is, akinek három diplomája van, rém büszke is rájuk, le is néz mindenkit, miközben iskolatitkárként dolgozik, közalkalmazottként egy olyan pozícióban, ahol nem feltétel a diploma és hazavisz nettó 130 ezer forintot. Éppen ezért hétvégenként takarítást vállal 600 forintos órabérért, feketén. 

Viszont ellenpélda Lackó, aki hétgyerekes család hetedik gyermekeként szinte mélyszegénységben nőtt fel, de szorgalmának és kitartásának, valamint rengeteg éjszakai melózásnak köszönhetően színjelesre rázta ki a kisujjából a jogi egyetemet s vált belőle a városunk egyik legtöbbet alkalmazott ügyvédje. Akinek nevét gyakran olvasom nagycsaládos rendezvények támogatójaként. 

Nem tudok hát igazságot szolgáltatni, így megkértem a bloggertársaimat, mondják el ők is saját véleményeiket a témában.

Mostanában diplomát szerezni divat lett – mondja bejegyzésében Zoé, aki “Mennyit ér ma egy diploma?” címen írt egy bejegyzést pár hónapja. Az írást a címére kattintva érheted el. Annyit tett még hozzá, idézem:

“Én is diplomás vagyok, de nem a szakirányomban dolgozom jelen pillanatban. Ettől függetlenül nagyon sokat tudok a tanultakból hasznosítani, illetve van olyan “tudás” is a fejemben, amit önszorgalomból tanultam, mert érdekelt (szeretek tanulni, nah, az az igazság).

Így tanultam Római jogot, kommunikációt, programozást ( ez utóbbi csak az alapokig ment simán 🙂 ). Az én baráti körömben előfordult, hogy azért nem vettek fel valakit, mert túlképzett volt, így “sokat” kellett volna neki fizetni. Nem tudtak elhelyezkedni itthon, így elmentek külföldre dolgozni… Persze van olyan is, mint az benne van írásomban is, aki a saját szakmájában van külföldön.. de nagyon-nagyon sok barátom van, aki több diplomával inkább elment külföldre dolgozni.”
 
Tökéletes példa a diploma nélkül is az álmait kergető és azokat sikerrel megvalósító emberre Orsi, aki a Kissemese mindennapjai blogot írja. Orsi – bár jelenleg nagy lánya mellett a világ legcukibb, dundi pofijú kisfiúját tanítgatja épp járni s beszélni – önszorgalommal és autodidakta módon lépkedett egész életében azon az úton, amely megvalósítja az álmait és jelenleg olyan területen dolgozik a blogjával és az egyéb újságírói tevékenységeivel, amire ő már általános iskolásként meg tudta fogalmazni: ez élete álma. 
 
“Jó tanuló gyerek voltam mindig, és azon csodabogarak közé tartoztam, akik szerettek iskolába járni. Emlékszem, már 14 évesen, a pályaválasztásnál tudtam, hogy én fotóriporter szeretnék lenni. A gimiben aztán végig ki is tartott a terv, de mikor arra került a sor, édesapámnak – aki egyedül nevelt hármunkat – nem volt pénze még arra sem, hogy a jelentkezést kifizessük a főiskolára, nemhogy arra, hogy kijárhassak 8 félévet. Így le kellett mondanom a főiskoláról. Igen, fontosnak tartom a diplomát, és igen, az én szememben ér valamit – talán azért, mert nekem nem adatott meg. És talán épp ugyanezért mindent el fogok követni, hogy a gyermekeim tudjanak majd diplomázni.”
 
 
Harmadik szereplőm Tünde, akinek a neve előtt ott áll a ‘dr.” jelző s aki úgy hívja magát: diplomahalmozó. Németországban él s én onnan ismerem őt, hogy ő írja az “Élet sója” nevű utazós, életigenlős blogot. 
 
Tünde hosszan fogalmazta meg saját történetét s véleményt is alkotott, aminél én ezerrel bólogatok. Nézd csak:
 

“Három diplomám van, de ha szakterületenként nézzük, akkor négy. Amolyan diplomahalmozó vagyok, illetve voltam. Jól éreztem magam, ha tanulhattam, s ezért a történelem tanár – művelődésszervező diploma (médiamenedzseri kiegészítéssel) megszerzése után elmentem a jogi egyetemre, s mivel az egyetem végén menő dolog volt Európai-jogot tanulni, belevágtam, megszereztem azt a diplomát is. Majd közbeszerzésekkel kezdtem foglalkozni és az ehhez szükséges tudást is papírral igazoltam, bár ez már nem diploma volt.

Így már érthető, hogy miért is tartom magam diplomahalmozónak?

Jelenleg azonban egyik szakmámban sem dolgozom, de valamennyi diplomámat használom. Na jó, éppen egy kis betétlapra vésett anno kiegészítő szakterülettel, a médiával foglalkozom, hiszen íróként és bloggerként tevékenykedem. A többi diploma pedig hozzásegített sokféle tapasztalathoz, széles látókörhöz, a nyitottsághoz, amely a mai munkámban elengedhetetlen.

Ma viszont már úgy látom, hogy nem feltétlenül szükséges mindenkinek a diploma. Csak azért semmiképpen sem, hogy elmondhassa magáról az illető, hogy ő bizony diplomás. Azt gondolom, hogy meg kell próbálni megtalálni azt a területet, amely érdekli, amely piacképes, s azon a téren beszerezni a lehető legtöbb tudást, majd tapasztalatot. Nyilván vannak szakmák, amelyeknél elengedhetetlen a diploma megszerzése, de semmivel sem tartom másodrangúnak azokat a területeket, ahol nem diploma kell, hanem mondjuk szakmunkásvizsga.  

Manapság nehéz eldönteni 18 évesen, hogy egy rohamléptekben fejlődő világban merre menjen az ember, mit tanuljon. A tanácstalanoknak én az általánosabb területeket ajánlanám, mint a közgazdaságtan, vagy a jog. Széles látókört, biztos tudásalapot adnak és jól alapozhat rá később az ember.

Ha gyermekem lenne, biztosan arra ösztönözném, hogy olyan területet válasszon, amely sok lehetőséget kínál, akár arra is, hogy az életben többször változtasson. Nem hiszek már abban, hogy egy embernek élethosszig ugyanazt kell csinálnia, sokkal jobban hiszek abban, hogy változtasson, ha kiégett, ha unja, ha nem boldogul úgy vele, ahogy szeretne.

Kell a diploma? Ez a kérdés már egyes területeken szerintem elavult. A választott szakma minden csínyját-bínját meg kell ismerni, s ha ehhez tanulni kell, akkor tanulni kell. Ha ehhez külföldön kell tanulni, akkor külföldre megyünk, ha mester kell hozzá, akkor mestert keresünk, s hogy a végén kapunk-e egy papírt, az teljesen mindegy, ha a szakmát megtanultok, élvezzük, s sikereink vannak benne.

Nem a papír a fontos, hanem az, amit a hozzá vezető úton megtanulunk, tapasztalunk.

Nyilván számos olyan terület van, ahol a tudás kontrolljaként, egyfajta bizonyítékként szükséges a papír (orvos, tanár, mérnök), s különben is, ha már egyszer végig mentünk az úton, megtanultunk mindent, akkor kapjunk róla egy papírt.

Úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy diplomás szakmát választunk, vagy nem, hanem élvezzük-e, szeretjük-e csinálni, tudunk-e benne fejlődni, tudjuk-e egyáltalán használni, s van-e rá kereslet?! Hiába szeretnék én hímzéssel foglalkozni, ha manapság már senki nem vesz kézzel hímzett falvédőt. J

A diplomát ne azért szerezze meg valaki, mert akkor magasabb fizetési osztályba sorolják majd a munkahelyen, hanem a tudásért, amit ott szerezhet meg, az úton, a diplomáig.

Én ma is tanulok. Tanulom az írást írói tanfolyamon, de nem a papír miatt, hanem a tudásért, azért, hogy egyre jobb író legyek.”

Most akkor közelebb kerültünk ennek az írásnak a címében látható kérdés megválaszolásához, vagy sem? Ezért kérdezlek téged is, T. Olvasó: szerinted kell-e diploma ahhoz, hogy az ember sikeres legyen?

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Flora Kovacs says:

    Egy diplomam van, a vegzettsegemnek megfeleloen dolgozom es szeretem.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!