Bouvet

Lusta ember levelezőlapja az 1940-es évekből

Percek óta kuncogok, de nem elsősorban azon a képeslapon, amit mindjárt mutatok nektek, hanem azon a végtelenül sok emléken, amiket előhozott ez az egy üdvözlőlap. 

Eszembe jutottak ugyanis gyerekkori osztálykirándulások, egy-kéthetes táborok, amikről szinte mindig küldenem kellett képeslapot anyámnak meg a nagyszüleimnek.

A képeslapjaim MINDIG, kivétel nélkül mindig nagyon fantáziadúsak, érzelemben gazdagok és beszédesek voltak, ugyanis mindig így szóltak:

Kedves Anya! (Mami, Nagyapa)

Itt vagyok Pécsett (Kőszegen, Egerben, akárhol). Az idő jó. Süt a nap. A kaja jó. Jól érzem magam.

Puszi

Anyám persze azon vigyorgott, hogy akkora öröm volt neki képeslapból is megtudnia, hogy pont ott vagyok, ahová épp küldött.

Nos, ez itt nem más, mint a lusta ember levelezőlapja, egyenesen az 1940-es évekből. Pár sztereotípia van összegyűjtve, mint a telefonodban a lista, hogy mit tudsz válaszolni annak, aki rosszkor hív (Értekezleten vagyok, visszahívom. – ugye?).

Csak alá kell húzni a rád jellemzőt és már mehet is a levél. 

Az alábbi levélben ezt írja a szerző:

Kedves Drága Anyám, Apám!

“Nagyon álmosnak érzem magam. Meleg van, társaságom nagyon kellemes, rengeteget járok nők után. Szükségem van több készpénzre. Szeretném, ha tovább maradhatnék, nélkülözöm a papucsomat. Viszontlátásig csókollak!”

Képeslap forrás: papirpenz.tumblr.com

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Instagram oldal: IDE kattints

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!