Bouvet

Andorra után – a fociról, Storckról egy nő tollából

Tavaly ilyenkor volt a foci európa bajnokság, emlékszünk rá jól. Annak idején én is tollat ragadtam, s írtam levelet is a magyar labdarúgó válogatottnak, meg arról is, mi a titka Bernd Storcknak. A két írást ITT és ITT találod.

Tavaly ilyenkor nagyon sok szépet és jót írtam, mert nagyon sok szépet és jót éreztem. Állati jó volt látni a piros-fehér-zöldben pompázó autókat, a zászlóra festett ábrázatokat és én is hangosan énekeltem a himnuszt a magyar válogatott meccsei előtt.

És eltelt egy év, a magyar labdarúgás a napokban ismét visszakerült a béka feneke alá, de legalábbis újfent előkerültek Hofi Géza örök érvényű szösszenetei, meg Gálvölgyi paródiái, mémek ezrei és még a magyar miniszterelnök is úgy fogalmazott: az andorrai vereség a magyar labdarúgás Mohácsa.

Ha már mindenki lefelé álló hüvelykujjal mutogat és mindenki ki van borulva, megy a stadionozás meg az össznépi gyász, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy csupán legyintek már megint a nagy világba bele és azt mondom, lépjünk tovább? Már megint én vagyok a teljesen hülye, hogy egy picit sem gyászolok, csupán gondolkodom. Tovább gondolkodom. Egy pár lépéssel előrébb talán.

Van ugyanis két tény, ami megdönthetetlenül villog – és ezekről beszélgessünk egy picit.

Az egyik az, hogy a világbajnokságra az a csapat jut ki, aki CSOPORTELSŐKÉNT végez az adott csoportban, vagy ha mégis második lesz, akkor esetleg, de nem biztos, talán kap még egy pótselejtezőnyi lehetőséget. Jelen esetben a mi csoportunkban ehhez igencsak van beleszólása az európa bajnok Portugáliának és a szintén erős Svájcnak is, a valaha szovjet tagköztársaságnak számító Lettországot meg sem említem, mert fogalmam sincs, mennyire erősek fociban. 

Elindultunk a csoportselejtezőkben úgy, hogy te is tudtad, én is tudtam, mindenki tudta, hogy kvázi arra az esélyünk, hogy ebben a csoportban mi legyünk az elsők, pont nulla százalékunk volt. Vagy épp mínusz nulla, hogy a matekos beállítottságú olvasóim most végre a homlokukhoz csaphassanak, hogy már megint mennyire hülyeségeket írok. 

Te is tudtad, én is tudtam, mindenki tudta, hogy arra az esélyünk, hogy csoportmásodikok lehessünk, szintén piszlicsáré százalék jött ki. Amire nem lehet várat építeni.

Ergo muszáj leírnom a tízmillió fociedző országában azt a félmondatot, nyugodtan küldjetek el miatta melegebb éghajlatokra, de én akkor is leírom: kb az esélytelenek nyugalmával indultunk neki ennek a csoportselejtezőnek. Tét nélkül. Tudod, hogy hívják a tét nélküli meccseket a fociban? Edzőmérkőzésnek, felkészülési meccsnek vagy barátságos találkozónak. Válassz, melyik a szimpatikus. 

Amit Storck tavaly mondott: nekünk éppen ezért, mert most, a vb-re esélyünk mínusz nulla, az az igazi és nagyon nagy feladatunk, hogy a három év múlva lezajló európa bajnokságra forrjon ki és újuljon meg a válogatottunk. És ezt ő lenyilatkozta annak idején: addig, gyerekek, kiforrunk és per mellékesen “edzőmeccsezünk párat” egy vb selejtezőcsoportban. Pont.

És akkor jöjjön a második tény, amivel foglalkoznunk kell. A tavalyi eb-n nagyon sok játékos brillírozott, tényleg rólunk zengett a külföldi sportsajtó is, nem csak a hazai. Ha most én véletlenül kifognék egy aranyhalat, ami azt mondja, teljesíti egy kívánságomat, fix, hogy azt kérem, Király Gábort és Gera Zolit varázsolja vissza harmincévessé. (Vagyis, a lópikulát, ENGEM varázsoljon tíz évvel fiatalabbra, na!) 

Be kell vallanunk, a tavaly az eb-n szereplő gárdánk kb a kiskunlacházai öregfiúk csapatába jobban illett volna bele, mint egy nemzeti válogatottba. Ez egy kiöregedett, sokat látott gárda volt. Rohadt jók voltak, de súrolták (s Király esetében betöltötték) a negyvenet tavalyra. 

Most van itt az idő fiatalítani. Most  van itt az idő arra, hogy kipróbáljunk embereket, felfedezzünk új Király Gáborokat vagy Gera Zolikat, hogy megtaláljuk Dzsudzsák vagy Szalai utódját. Az csak úgy megy, ha megtalálunk, majd kipróbálunk egy rakás fiatalt, akik most estek ki a fociakadémiákról, akiknek a foci az életük s akikben igenis, van tehetség. Van durván még másfél évünk, hogy alapozzunk. És ha már az alapozás szót használtam: gondolj a házépítésre. Először alapozol, aztán építesz és végül voilá, kész. Ha te megjelensz a bőröndöddel, hogy máris beköltözöl, miközben még csak az alapozás zajlik, akkor koppansz akkorát, mint az ólajtó, mert oda aztán nem költözöl még be. Vagy maximum tök kényelmetlen lesz. 

Én csak annyit mondok éppen ezért, a fentiek összegzéseképp: most …… kell ……… türelmeseknek ……. lennünk. 

Igen, mondhatod, hogy negyven éve vagyunk rohadt türelmesek, ebben igazad van. Viszont eddig nem Dárdai és nem Storck álltak a magyar válogatott munkája mögött (Pintér Attila jobb lenne? Vagy Détári Döme?) – akik a német szemlélettel picit előrébb látnak ám pár lépésnyivel, mint a magyar látásmód, ami mindent azonnal akar és belehal, kiborul és ölni akar, ha történik egy “andorrai pofon”. 

Csányit annyiban becsülöm, hogy megadta az újabb esélyt a munka folytatására Storcknak. Bevallom őszintén, én is örültem, hogy marad. 

Gyerekek, én annyit javaslok: támogassuk most egy picit Storck munkáját. Találja meg, akikre majdan büszkék lehetünk, próbálja ki őket, tesztelje őket és forrjon ki ez az egész, mert alig másfél év és kezdődik az igazi tét: az eb selejtezők. 

Engem addig nem izgatnak “andorrai mohácsi vészek”. Új neveket akarok tanulni, új arcokat akarok látni a válogatottban és igen, már megint van valami, amit tök máshogy csinálok, mint rajtam kívül tízmillió honfitársam.

Én ugyanis most kezdtem el szurkolni nekik, igazán. 

fotó: 24.hu

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Attila Parádi says: (előzmény @Szilvia Kocsis)

    Kedves Szilvia!

    Teljesen egyetértek veled.
    Szinte ugyanezt akartam írni, de így megspóroltál nekem némi pötyögést 🙂

  2. Szilvia Kocsis says:

    Kedves Bouvet!
    Imádom az írásaidat, mindig nagyon tanulságosak. Ez az első, amivel nem értek egyet.
    Először is: Igen, tudtuk, hogy ebből a csoportból esélytelen a VB-re jutni. Igen, ilyenkor lehet az esélytelenek nyugalmával pályára lépni. De szeretnék felhozni egy példát: 2008 labdarúgó EB Oroszország-Hollandia. Az oroszok edzője (aki egyébként holland) úgy küldte pályára a játékosait, hogy innen nincs tovább, tuti kiesés. Tehát menjetek, játszátok azt amit tudtok és élvezzétek a focit. Erre továbbjutott Oroszország. Mert az esélytelenek nyugalmával “örömfocit” játszott a csapat és nyerni tudott. A legveszélyesebb ellenfél mindig az, akinek nincs veszítenivalója. Itt nekünk sem volt, hiszen a továbbjutás esélytelen. Nade hol volt a játékunkban a veszély???
    Másodszor: oké, fiatalítsunk. De most őszintén: ha bekerül egy tizenakárhány éves játékos mondjuk Messi vagy Ronaldo mellé a csapatba, mit fog tenni? A tüdejét is kiköpi, hogy bebizonyítsa, érdemes arra, hogy ott játszhasson. De mit tett a magyar válogatott Andorra ellen? Mármint a semmin kívül? És mikor hallottál olyat, hogy egy magyar fiatal úgy gondolta, hogy nem tökéletes a teljesítménye, ezért az edzés után ott maradt még egy kicsit gyakorolni? Pelé, Maradona, Ronaldo, Beckham, Messi és még sorolhatnám mind ezt tették. A magyarok miért nem?
    Egyébként pedig ha már a fiatalság: ajánlom figyelmedbe Arsene Wenger munkásságát. Tudod ki ő? Az az ember, aki az Arsenal csapatánál mindig a tizenakárhány éves kisfiúkból építette fel a csapatát, megspékelve 1 max. 2 világsztárral. És ezek a tizenakárhány éves kisfiúk büszkén vonulhattak le a pályáról még akkor is, ha éppen kikaptak. Mert küzdöttek, hajtottak és mindent megtettek a cél érdekében. És mindig ott voltak/vannak az élvonalban. A mieink hol vannak?
    A harmadik dolog, ami eszembe jutott: él egy hacker e gyönyörű bolygón, aki előszeretettel hozza nyilvánosságra a focisták fizetéseit. Ezt tette pl. Neymar-ral is. Neki van egy alapfizetése. Oké, hogy az enyémhez képest csillagászati az összeg, de a “nagyokhoz” képest minimális. Ő ugyanis akkor kap plusz juttatást, ha gólt rúg, ha a csapat megnyeri a bajnokságot, király kupát, BL-t.. stb. Magyarul: Teljesítménybér. Ezt kellene tenni a mieinkkel is: 47 ezer alap (mert ugye ebből meg lehet élni). Aztán ha nyer a csapat, gólt rúgott valaki – vagy épp védett, jöhet hozzá egy kicsi. Nem milliók, csak egy kicsi. És aztán ha már méltóak a normális fizetésre utána kaphatnak.
    Türelemre intesz mindenkit? Miért? Nem kell türelem sem a vizilabdásoknak, kézilabdásoknak, csapatban versenyző kajakosoknak stb. Hogyhogy ők soha nem kérnek türelmet? Ja, mert ők kimennek a világversenyekre és teszik a dolgukat? Elvileg PROFI labdarúgókról beszélünk. Minimum elvárás, hogy Feröert és Andorrát minimum öt góllal verjük. Nem majd egyszer talán ha elég türelmesek vagyunk, hanem akkor és ott, amikor kell….

  3. Szilárd Szebenyi says:

    Neha azt hiszem, csak azert irkalsz ilyeneket (eleve vedhetetlen allaspontra helyezve magad), hogy vitatkozzanak veled, oszt had’ porogjon a kattintas…

    Kedves Bouvet!

    Mutass nekem meg egy olyan szegmenset a tarsadalomnak, amelybe ilyen mertekben talicskazzak be a penzt, es ilyen alacsony hatasfokkal mukodik!
    Nem tudsz?
    Mert nincs.
    Turelemre intesz?
    Jo, ime egy gondolatkiserlet:
    Kepzeljunk el egy orszagot, amelyik a trilliomodik puccos, kihasznalatlan, es csak kozpenzek kozpenzjellegenek eltuntetesere alkalmas stadion helyett iskolakat es korhazakat epit.
    Kepzeljuk el, hogy ezekben az iskolakban internet is van (hasznalhato), modern taneszkozok, es nem digitalis analfabetakat nevelo, multszazadbeli, poroszos oktatas, munkakorulmenyikkel, es fizetesukkel megelegedett pedagogusokkal. Kepzeljuk el, hogy felno egy generacio, es sok kis nebulobol orvos lesz, aki aztan elhelyezkedik a fentemlitett jol felszerelt, modern korhazakban, ahova nem a betegnek kell bevinni a klotyopapirt, meg a villanykortet a wcbe, nem neki kell kotszert vasarolnia, ha a frissen operalt sebere tapaszt ohajt, hanem minden csucs, es korulotte a munkakorulmenyeikkel, es fizetesukkel megelegedett gyogyitok surognek-forognak, akik nem acsingoznak londoni pincer allasokra.
    Kepzeld el, hogy ott fexel az agyon, varva a terdmuteted, mosolyogva, mert tudod, hogy minden rendben lesz, hisz jo kezekben vagy.
    Aztan ebredj ra a mai magyar valosagra….

    Naugye
    😀

  4. Alex Várszegi says:

    Akkor vitatkozzunk?
    1. Mikor Andorráról beszélünk akkor amatőr státuszú játékosokról beszélünk! Nálunk az NB3-ban is félprofik játszanak! Tehát egy amatőr gárda 44 sikeres passzal legyűrte a mi légiósokkal teletűzdelt csapatunk!
    Andorra lélekszáma 70.000, hazánk igazolt labdarúgóinak száma ennek a többszöröse!
    2. Láttad a meccset? Láttad a játékosokon azt az akarást amit az EB-n mutattak? Ugye, hogy nem!
    Egyedül Dzsudzsin láttam, hogy akar, hajt a többiek lézengtek, azt hitték elég a mezeket a pályára küldeni… ez lett a vége! Lehet ennek az az oka, hogy a sikeres Eb szereplésre brutális célprémiumot ígértek nekik?
    2/b. Valaha létezett egy Simon Tibor nevű játékos akinek volt egy mondása ” Ha kikapsz de a szurkolók látják, hogy meghalsz a pályán akkor megbocsájtják a vereséget mert látták, hogy küzdöttél” valami ilyesmi mondása volt. Újpest szurkolóként ezen megnyilvánulása után zártam a szívembe a csávót!
    3. Bármely más olyan országban ahol a lélekszám a milliót is eléri, ezt a “csapatot” kapával, kaszával, vasvillával, furkósbottal kergettek volna szét! Kínában a tienanmen téren tarkólövéssel, Oroszoknál 3 év szibéria, de még Azerbajdzsánban vagy Moldáviában is lincshangulat fogadta volna a hazatérőket! Itthon verbális és netes trollkodásban teljesedett ki a népharag 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!