Bouvet

Cicaharc Tibi atya és Szabó Péter között

Tibi atya blogján látható egy igazi cicaharc három mérföldköve, ami a héten robbantotta az internet bugyrait. Először Tibi atya írt pár keresetlen gondolatot Szabó Péter motivációs trénerről, majd Péter válaszolt, Tibi atya rekontrázott, ezeket elolvashatod IDE kattintva

Meg kell mondjam, a partvonalról ácsorogva bennem is született egyfajta vélemény erről az egészről, amit megpróbálok úgy megfogalmazni, nehogy a vége az legyen, hogy ezek ketten kezet ráznak és majd jól feljelentenek engem.

Nos, a magam részéről én eddig a pillanatig azt sem tudtam, hogy Tibi atyának van blogja. Azt hittem, csupán pár jól megkomponált képpel pörög, nekem tényleg meglepetés, mennyire “véleményvezér” a mi a Tibink. Bár igen, az Oravecz Nórával folytatott szópárbajáról mintha hallottam volna, az is ment a bíróságig, ha jól tudom. 

Nekem éppen ezért, azt kell mondjam, vajmi kevés véleményem van az ő ténykedéséről. 

Ez a bejegyzésem mégis az ő írására egyfajta nézőpont/reakció, de inkább Szabó Péter munkájáról szólna. 

Az a jó motivációs “guru”, aki megtapasztalta az élet legmélyebb kegyetlenségeit. Azt mondja a fáma, Szabó Péter hajléktalan is volt. Ezt az állítást sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de úgy gondolom, valaki csak úgy lehet hiteles ebben a “pozitív szemléletet hirdető bizniszben”, ha ő maga is volt már nagyon a mélyben. Akkor hiteles, akkor meggyőző és akkor tudok vele azonosulni. 

Mit kezdenék én Paris Hilton vagy Melania Trump “hogyan válj milliárdos vállalkozóvá” – című szösszeneteivel, ha egyszer tudom, hogy egy aranybölcsőben élve kissé több a lehetőség, mint mondjuk egy lelkileg és anyagilag a béka segge alatt lévő embernek. Megpróbálom tehát tényként kezelni az alapsztorit és elhinni, amit Péter állít arról, hogy ő mekkora utat járt be, míg ilyen sikeressé nem vált. 

És itt jön az a része a dolognak, amiben Tibi atya állatira téved. 

Nem tudom, hogyan meséljem el, mekkora elemi szükség van arra a munkára, amit Szabó Péter, Oravecz Nóra, Chris Ho és a többi, felkapott motivációs guru végez. Át sem látom, micsoda felelősség van az ő nyakukban, miközben itt vagyok én, egy tök átlagos szegedi anyuka, aki vezet egy blogot és aki szintén írt már párszor olyan cikket, amelyben elmondom a múltamat, az életutamat és elmondom, mennyire fontos a pozitív életszemlélet. 

Képzeld el, én, aki ezek alapján egy lapon sem vagyok emlegethető a fenti nevekkel, naponta durván 20-30 levelet kapok totális vadidegenektől, akik arról írnak, hogy az utolsó utáni szalmaszál is épp kicsúszik a tenyerükből. 

Nem tudom, mi az erősebb bennem ezen levelek kapcsán. A félsz, hogy jól válaszoljak, hogy tényleg tudjak a magam eszközeivel szalmaszálat nyújtani és megerősíteni ezeket az embereket abban, hogy higgyenek magukban, vagy az öröm, hogy lám, az első lépést megtette az illető, hogy legalább már ki tudja írni magából a fájdalmát. Ami annyit tesz, elkezdte megkeresni a saját útját. 

Én, aki mint mondottam, közel sem vagyok olyan tényező ebben a motivációs világban, mint például Szabó Péter, hetente több száz ember kétségbeesését “kapom”. 

Végig tudod gondolni, hogy Szabó Péterhez hány és hány ilyen megkeresés érkezik? Én el nem tudom képzelni. De azt tudom, hogy a munkájára ezeknek az embereknek akkora szükségük van, mint a falat kenyérre. 

Nem kell hát, hogy x-nek vagy y-nak szimpatikus legyen Szabó Péter – ő pont olyan megosztó személyiséggé nőtte ki magát, mint sok celeb vagy politikus, de azt a tényt, hogy emberek ezreinek ő egy szalmaszál, nem szabad és nem lehet vitatni. 

Szükség van rá, rájuk, ránk.

Ahogyan szükség van Tibi atyára is, aki mint mondja, az elmúlt években sokak tyúkszemére rálépkedett. Amíg azt őszintén teszi, indulatok nélkül, csupán véleményét fogalmazván meg, tegye, hiszen a mai magyar sajtó rákfenéje az, hogy ebben az országban már lassan nincs olyan média, ahol ŐSZINTE sorokat tudna olvasni az ember.

Én éppen ezért azt mondom nektek, fiúk: “Tibi” és Péter, ezt tök jó lenne most még, csírájában abbahagyni. Szerintem..

ui: van Szabó Péternek egy 200 ezres facebook csoportja, ahonnan fél éve úgy repültem, hogy csak úgy koppantam – lám, engem sem szeret mindenki

szerző: Bouvet

 

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mackólány says:

    Kedves Bouvet!

    Mindig szívesen olvasom az írasaidat,mert nagyon érdekesnek és hitelesnek találom a hozzászólásaidat.Én is benne vagyok abban a csoportban,bár nem vagyok elvetemült rajongó.Lehet,hogy engem is ki fognak onnan rakni,de megosztanám egy pár gondolatom…
    Ha az a hiteles “Guru”,aki mélyről indult,csak el kell olvasni annak az Úrnak a könyvét-és gondolkodni.Egy helyen leírja,hogy karambolozott a kocsijával,mikor hajléktalanként élt-már bocsánat,de én nem nagyon láttam hajléktant,akinek kocsija van-miközben lécsőházban aludt 🙂
    Aztán hajléktalanként aludt egy kocsmában,mikor az anyukájának vagy a a testvérének volt lakása-vajon hol voltak ők akkor?
    Szóval,ennyit a hitelességről 🙂
    Szép napot kívánok!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!