Bouvet

Retro: így strandoltunk a szocializmusban

Nem olyan rég meséltem nektek arról, anno a nyolcvanas évekbeli kisgyerekként én hogyan oldottam meg, hogy szinte állandó vendégek voltunk a szegedi Partfürdőn. IDE kattints, olvasd el, ha még nem láttad. 

Lapozgatván a Fortepan oldalát, egy óriási és kimeríthetetlen képgalériát találtam arról, hogyan is strandoltunk mi annak idején, a szocializmusban.

Amikor papa-mama-gyerekek összeszedelőzködtek reggel és elmentek a strandra, vagy a Balaton partjára. Anya gondosan csomagolt rántott húsos zsemléket, a menőbb (gazdagabb) gyerekek szüleinél volt üvegben ivólé, mások beérték a tíz méterenkénti ivócsapokkal. Vittük a legnagyobb és néha lyukas takarót, volt nálunk kockás abrosz és szalvéta. Nem volt nálunk sok pénzt, ami mégis, azt műanyag, nyakba akasztós hengerekben őriztük és soha le nem vetettük. 

Ha mégis volt nálunk érték, például a papa Sokol rádiója, ha bementünk a vízbe, letakartuk törölközővel. Igazi hungarikum volt ez: a biztonságérzet csúcsa, törölközővel védekezni a strandtolvajok ellen. Bár, akkoriban nem volt divat lopni a strandon. Oda tényleg nem vittünk értéket. 

Csavaros fagyit mindig vettünk és a szegedi Partfürdőn lévő három nagy medencénél különböző árusok voltak. Az elsőnél állt a kis kocsi a főtt kukoricával. Bentebb volt kapható a lángos, leginkább csak a fokhagymás-sós verzió, még bentebb már hurkás, kolbászos kínálta az egysoros menüt: három ujjnyi vastag karéj kenyérrel, fél tányérnyi mustárral és ha kérted, még “koviubit” is kaphattál. 

Nem volt biztonsági őr, úszómester pedig csak papíron: az mindig egy pocakos Pista bácsi volt, aki ült egy bodegában és egész álló nap keresztrejtvényt fejtett. Néha kijött onnan, nyújtozkodott egyet, majd visszabújt. 

Bronzolajjal kentük be magunkat, amit öt perc után leizzadtunk, vagy lejött a vízben. De a medence szélén ülő nénik képesek voltak nyolc órán keresztül kenegetni a vállaikat. 

A medencében volt jó pár önálló territórium: jobb oldalt ültek a “nagyon nénik”, a nagymamák, vászon kalapban és iszonyat vastag anyagból, de még szivaccsal is felturbózott egy részes fürdőruhában, amitől olyan volt a felsőtestük, mint egy kisebbfajta hordó. 

A nénik egész álló nap ültek a padkákon és beszélgettek egymással. 

Átellenben ültek a nénikhez tartozó bácsik, akik nem beszélgettek, ellenben egy idő után megunták az egészet. A törölközők alól ekkor kerültek elő a kártyák, a dobókockák, a sakk és ők is elcsapták az időt egymás társaságában. Amikor kezdett sötétedni, a nénik és a bácsik egyszerre hagyták ott a medencét és soha többé nem tudták, kivel beszélgettek aznap. Másnap már mások jöttek a helyükbe. 

Kedves olvasók, ha idáig eljutottatok az én emlékeimben, most arra szeretnélek megkérni benneteket, ha van kedvetek, meséljetek nekem saját, emlékezetes strandtörténeteket. Talán abból is készülhet egy külön blogbejegyzés, ha ti is úgy gondoljátok.

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Csaba Karvázy says:

    hétvégén esztrád(vidám, zenés)műsorok voltak a strandokon. amit a vízből nézhettünk.stb.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!