Bouvet

Franciaországban durván figyelmeztetik a piros lámpán átkelőket

Lehet, nem leszek népszerű, de én azt mondom: ilyet idehaza is kellene telepíteni. 

Képzeld el, Franciaországban hogyan szoktatják le a gyalogosokat arról, hogy átrohangáljanak a piros lámpán vagy figyelmen kívül hagyják azt. Amikor látják, hogy valaki átcsatangol a piroson, hirtelen egy éles hang kerékcsikorgást hallat. Az átkelő persze iszonyatosan megijed, majd meglátja önmagát riadtan pislogni egy kivetítőn.

Szerintem soha többé nem hagyja figyelmen kívül a pirosat. 

Amikor a gyerekeim felnőttek ahhoz, hogy önállóan közlekedjenek a városban, én rengetegszer elmondtam neki egy példabeszédet. Talán még unalmas is voltam, de igazán nem érdekel. 

Elmondtam nekik, hogy soha, soha, semmi nem olyan fontos, hogy azért rohanni kelljen mondjuk át a piroson vagy az úttesten. Semmi és senki és soha.

Elkésel az óráról? Leszid a tanár? Akkor elkéstél és leszid. Majd mi, a szüleid leigazoljuk az órát, de akkor se rizikózd, hogy esetleg alágyalogolsz egy autónak. Ő az erősebb ugyanis. Ha meg nem tudjuk leigazolni és kapsz egy beírást igazolatlan óráról, akkor lesz a bizonyítványodban egy 1-es szám egy darab igazolatlan órával. Nem áll meg tőle a világ. (Ilyen eset nem is fordult elő, de legalább letisztáztuk.)

Elkésel az edzésről? Leszid az edződ? Edzésre még mindig azért jársz, mert szeretsz járni, a szüleid fizetnek érte, mint a katonatiszt, az edződnek meg az a feladata, hogy letartsa az edzést. Ha egyről elkésel és emiatt hisztizik, akkor legközelebb én hisztizek vele, mint szülő. Ha hazaküld, akkor nem veszel részt egy edzésen, na és akkor mi van? 

Elkésel egy találkozóról vagy randiról? Várnak rád a barátaid? Ugye a mai okostelefonos érában ez sem tűnik annyira gáz szituációnak. Ha meg épp nincs egység a telefonodon, felhívod anyádat, aki szól a barátaidnak, hogy a tíz perccel későbbi villamossal érkezel. 

Lekésel egy vonatot? Az már gáz, de még mindig nem akkora, mint egy baleset. 

Látom az anyámat. 73 éves elmúlt, alig jár, de ha meglát egy villamost, úgy rohan, mint Ben Johnson. És olyankor nem lát, nem hall. Volt már rá példa, hogy mentem vele. Meglátta a villamost, elkezdett futni és közben ordibált, hogy rohanjak én is. Megálltam, közöltem, hogy az életem eddigi éveiben egyszer sem futottam villamos után, akkor most már ez így is marad. 

A piros lámpa nem dísz! A gyalogos átkelő nem dísz! Hányszor, de hányszor látom, hogy tényleg 80 feletti nénikék bócorognak át a forgalmon, miközben 15-20 méterre ott a lámpás gyalogátkelő. Volt már rá példa, hogy autóval nyomtunk satuféket, mert a mami vagy a papi egyszer csak előbukkant egy busz mögül. 

Mutatom a francia példát és talán egyetértesz velem: ilyen TÉNYLEG kellene idehaza is:

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!