Bouvet

Belementünk az éjszakába, na..

Az úgy volt, hogy a múlt héten mindkét gyerekünk elvonult majd’ egy hétre táborokba és mi erre a hétre ismét átélhettük, milyen is a gyerektelen házaspárok élete. Belecsaptunk a lecsóba, én aztán tuti, például kijelentettem, hogy a konyhába maximum szexuális indíttatásból illetve a reggeli kávémért vagyok hajlandó kimenni.  Szóval kaját rendeltünk, meg sorozatokat néztünk, fröccsöt… Tovább »

Bizbaszvadászat, filléres gagyik, hűtőmágnesek – imádom őket

A Heti napló Sváby Andrással című műsorban Dézsi Zoltán riportját vihogtam végig a napokban. Dézsi “kolléga” arról mesélt, milyen orbitális baromságokat tudnak megvásárolni a turisták a Balatontól Horvátországon át Velencéig. Érdemes megnézned a riportfilmet, a cikkem végén belinkelem nektek.  Nem csupán a videón kacarásztam. Szinte azonnal rá kellett döbbenjek, én is pont ilyen bizbaszvadász vagyok…. Tovább »

A gyerekek táborban, én idegállapotban vagyok

Jó, ezt is megértük: mindkét gyerekem valahol lébecol az országban, különböző helyeken, egy hétig táborban. És bár nem vagyok egy parázós anyuka (vagyis de, azért egy picit mégis), de most egy cseppet nem találom a helyem. Tegnap kezdtem először azon hüppögni, hogy úristen, mi lesz most velünk, de nem mertem nagyon látványosan csinálni, mert Férj… Tovább »

Felejtsd el az orvost: tarts macskát!

Tudod, milyenek voltunk még négy éve? Feszültek, görcsösek, szomorúak, kilátástalanok, szorongással és stresszel teliek. Akik nem látják a fényt az alagút végén, csak a totális tök sötétet.  És aztán 2013. nyarán beköltözött hozzánk Kifli cica.  Én nem akarom túlmisztifikálni az ő szerepét az életünkben, de valahol mégis muszáj, mert úgy érzem, ezek a dolgok így… Tovább »

Életünk nyarai, amíg a gyerekekkel együtt vagyunk

Ülünk kettesben a Mátra lábánál lévő erdészház teraszán egy hintában. Lóbál alattunk és mi azt nézzük, ahogy a gyerekeink épp a tó partján rohangálnak.  Ugye tudod, hogy már csak egy-két év és nem velünk akarnak majd nyaralni? Kirepülnek szép lassan. Felnőnek a kicsi gyerekek.  Tudom. De most még itt vannak. Velünk vannak. És nekünk az… Tovább »

Belepusztulok, ha nem kitűnő a bizonyítványa a gyereknek

És már megint, sokadjára ugyanez a téma. És még mindig, sok-sok éve nem nőjük ki ezt a baromságot, hogy sehol nem mérce az a csoffadt színjeles bizonyítvány. És de, még mindig sokaknál csak ez számít. Megyek ma délelőtt a városban, szembe jön velem egy volt szomszédom, az unokájával. A kisfiú iskolájában már ma beköszöntött a… Tovább »

Hogyan készül egy makett? – Az asszony tudja..

Nos, Férj igencsak megszállott űzője a makettezésnek és nem a matekozásnak (milliószor dicsérték már meg Férjet egy-egy verseny után, hogyaszongya, tényleg ennyire penge-e a számok világában?), én meg mint Feleség, pontosan tudom, miért szereti ezt a hobbit ennyire. Például simán tudok írni egy klassz kis bejegyzést erről. Mert bár én nem makettezem, de mégis én… Tovább »

Kedves Tanárnő! Pont leszarom..

Ma reggel úgy ébredtem, hogy elengedtem. Elengedtem a hetek óta tartó idegeskedést, elengedtem azt, hogy a gyerekemen keresztül megfelelni próbálunk egy tanár túlkapásainak és elengedtem azt, hogy nem borulok ki azon, ha folyton beleütközünk egy tömör faajtóba (ami a tanár) és onnan lepattogunk, hogy aztán jajongjunk a sebeinken. Ma reggel sikerült azt mondtam, “gyerekem, pont… Tovább »

Általános iskolás gyerekek a végkimerülés határán

A lányom most hetedikes. A totális összeomlás időszaka nála a május, amely jelenséget már ötödikben megtapasztalhattuk. Hogy folyton fáj a feje és hány, mint a lakodalmas szamár, közben orvosilag kimutathatóan semmi baja. “CSAK” a stressz. Ez most, hetedikben már iszonyatosan dönget nála. Jelenleg ott tartunk, hogy folyamatos fejgörccsel kínlódik és szédül, majd elájul szinte minden… Tovább »

Apa, vegyünk gumicukrot! Réka lisztérzékeny..

Lacikának tegnap volt a 11. születésnapja és ismét sikerült olyat tennie, ami neki tök természetes, mi viszont csak picsogni tudtunk rajta. Újfent bebizonyosodott, hogy muszáj mélyen meghajolnom ez előtt a kisfiú előtt, pedig ő tényleg nem tett mást, csak egy kicsit odafigyelt.  Férj tegnapi sorait mutatom nektek, amit ő a saját adatlapjára írt, de amiről… Tovább »

Áramkimaradás, apokalipszis, túléltem

Kedves Naplóm, a mai napon áramkimaradás volt abban az utcatömbben, amelyben élek. Ezt az üzenetet azért jegyzem fel az utókornak, hogy lássa a világ, mennyit szenvedtem. 8:10 Lekapcsolódott minden, a számítógépem egy halk pukkanással jelezte, hogy ő is múlandó, a mikrómban jéghidegen árválkodik a kávém. Megtapogattam magam, én még élek. 8:20 Állok kezemben a hideg… Tovább »

10 jel, ami bizonyítja: örök gyerek vagy

Amikor gyerek voltam, valahogyan a felnőtteket mindig olyan sótlan népségnek tartottam. Nem is akartam ezt a felnőttséget annyira, mert úgy éreztem, a 18. születésnapomon majd lesz egy ormótlan vonal, amit valaki meghúz és onnantól kezdve én is olyan unalmas és komoly leszek, mint a legtöbb felnőtt, akit ismertem.  Apám soha nem nőtt fel, ő mindig… Tovább »

Aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt

Húsvét hétfőn Lacika úgy döntött, még talán belefér a “cuki, szöszi kisfiú” imidzsébe, hogy a társasházunkban magányosan élő néhány idős nénihez elmegy és elmesélvén, hogy járt valami zöld erdőben, az én parfümömmel meglocsolja őket. Hogy mikor járt a gyerek zöld erdőben, más kérdés.  Egy óra elteltével jött vissza, pár Kinder tojás, egy alma és egy… Tovább »

Harrison Forddal együtt néztük a Star Wars 8 előzetesét

Na, nem úgy, de mégis. Szóval nem volt a nappalinkban maga Harrison Ford, bármennyire is szívesen meghívnánk őt egy kávéra hozzánk.  De két napja nálunk is be kellett vezetni a Szent Csendet, ami arra volt hivatott, hogy valami életbevágó, valami iszonyatosan fontos esemény fog bekövetkezni. Élő közvetítésben mutatták be ugyanis az új Star Wars film,… Tovább »

Ne haragudj rám, kisfiam..

Ne haragudj rám, ezt elrontottam. Nagyon. Semmi nem fáj annyira, mint a tény, hogy te csalódott vagy. Tudom, mennyire fontos neked az az iskolai farsang, ami most kezdődik az osztályban. És én mindent elrontottam.  Mert megbeszéltük, kedden elmegyünk abba a kölcsönzőbe, amit már tavaly úgy megszerettél. És el is mentünk, de már bezárt. Idén ki… Tovább »

Miért a szülő dolga a tanítás?

Az imént olvastam egy cikket, ugyanaz a címe, mint az enyémnek, az a különbség, hogy ő tanárszemmel írta le a sorait – én viszont szülőszemmel szeretnék reflektálni rá. A másik bejegyzést ITT találod.  A pedagógus szerző úgy vélekedik, a szülő feladata tanítani és az életre nevelni a saját gyermekét, mert a pedagógusok a mai rendszerben… Tovább »

Három nap alatt kétszer csaptak le az ellenőrök

Megpróbálom ezt a bejegyzést higgadtan és káromkodásmentesen megírni, bár pillanatnyilag ezt még elég nehéz feladatnak érzem. Az a helyzet, hogy a 13 éves lányomat immár másodjára “kapták el” az ellenőrök, szerintem jogtalanul, de inkább bogozzuk ki közösen, kinek van igaza. Szeged, megyeszékhely, tömegközlekedés. Adott egy hetedikes kislány, akinek minden hónap elején kicsengetjük a bérlet árát…. Tovább »

15 kép, ami bizonyítja: a szerelem a kis dolgokban rejlik

Curtis Wiklund aranyos rajzai a hétköznapi kedvességeken át mutatják meg, mi az igazi szerelem, összetartozás, szeretet, család. Rajzain túl pár apró vallomással mutatom meg a képeit. Emlékszel, amikor az első babánkat gyászoltuk? Megtanítottál sírni..  Emlékszel, amikor lejártuk a lábunkat, hogy az otthonunk olyan otthon legyen, amit mindig is álmodtunk magunknak? Megtanítottál ……. káromkodni 🙂 Emlékszel,… Tovább »

Mi, a nyolcvanas évek retro gyermekei

Mi, a nyolcvanas évek gyermekei (Bouvet) Amikor litániát zengek a gyermekeimnek arról, mennyivel másabb volt az élet alig harminc éve. Kicsit röhejes, mert én még mindig azt hiszem, gyerek vagyok. A világ pedig rohan mellettem, előttem, jobb esetben velem. De tényleg, mennyivel másabb volt.  Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már… Tovább »

Egy diszkós veszett el bennem

Tegnap volt a céges karácsonyi buli és nagyon jó volt. Tizenketten voltunk, vagy valahogy így, nem számoltam meg igazából, csak valaki azt mondta, ennyien vagyunk. Volt marhapörkölt, meg házi süti, meg házi narancsos, zöld diós likőr, csak hogy az alapok meglegyenek. Aztán délután négytől lekapcsoltuk a villanyokat és jöhetett a táncikálás. Mivel annyira nem a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!