Bouvet

Aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt

Húsvét hétfőn Lacika úgy döntött, még talán belefér a “cuki, szöszi kisfiú” imidzsébe, hogy a társasházunkban magányosan élő néhány idős nénihez elmegy és elmesélvén, hogy járt valami zöld erdőben, az én parfümömmel meglocsolja őket. Hogy mikor járt a gyerek zöld erdőben, más kérdés.  Egy óra elteltével jött vissza, pár Kinder tojás, egy alma és egy… Tovább »

Harrison Forddal együtt néztük a Star Wars 8 előzetesét

Na, nem úgy, de mégis. Szóval nem volt a nappalinkban maga Harrison Ford, bármennyire is szívesen meghívnánk őt egy kávéra hozzánk.  De két napja nálunk is be kellett vezetni a Szent Csendet, ami arra volt hivatott, hogy valami életbevágó, valami iszonyatosan fontos esemény fog bekövetkezni. Élő közvetítésben mutatták be ugyanis az új Star Wars film,… Tovább »

Ne haragudj rám, kisfiam..

Ne haragudj rám, ezt elrontottam. Nagyon. Semmi nem fáj annyira, mint a tény, hogy te csalódott vagy. Tudom, mennyire fontos neked az az iskolai farsang, ami most kezdődik az osztályban. És én mindent elrontottam.  Mert megbeszéltük, kedden elmegyünk abba a kölcsönzőbe, amit már tavaly úgy megszerettél. És el is mentünk, de már bezárt. Idén ki… Tovább »

Miért a szülő dolga a tanítás?

Az imént olvastam egy cikket, ugyanaz a címe, mint az enyémnek, az a különbség, hogy ő tanárszemmel írta le a sorait – én viszont szülőszemmel szeretnék reflektálni rá. A másik bejegyzést ITT találod.  A pedagógus szerző úgy vélekedik, a szülő feladata tanítani és az életre nevelni a saját gyermekét, mert a pedagógusok a mai rendszerben… Tovább »

Három nap alatt kétszer csaptak le az ellenőrök

Megpróbálom ezt a bejegyzést higgadtan és káromkodásmentesen megírni, bár pillanatnyilag ezt még elég nehéz feladatnak érzem. Az a helyzet, hogy a 13 éves lányomat immár másodjára “kapták el” az ellenőrök, szerintem jogtalanul, de inkább bogozzuk ki közösen, kinek van igaza. Szeged, megyeszékhely, tömegközlekedés. Adott egy hetedikes kislány, akinek minden hónap elején kicsengetjük a bérlet árát…. Tovább »

15 kép, ami bizonyítja: a szerelem a kis dolgokban rejlik

Curtis Wiklund aranyos rajzai a hétköznapi kedvességeken át mutatják meg, mi az igazi szerelem, összetartozás, szeretet, család. Rajzain túl pár apró vallomással mutatom meg a képeit. Emlékszel, amikor az első babánkat gyászoltuk? Megtanítottál sírni..  Emlékszel, amikor lejártuk a lábunkat, hogy az otthonunk olyan otthon legyen, amit mindig is álmodtunk magunknak? Megtanítottál ……. káromkodni 🙂 Emlékszel,… Tovább »

Mi, a nyolcvanas évek retro gyermekei

Mi, a nyolcvanas évek gyermekei (Bouvet) Amikor litániát zengek a gyermekeimnek arról, mennyivel másabb volt az élet alig harminc éve. Kicsit röhejes, mert én még mindig azt hiszem, gyerek vagyok. A világ pedig rohan mellettem, előttem, jobb esetben velem. De tényleg, mennyivel másabb volt.  Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már… Tovább »

Egy diszkós veszett el bennem

Tegnap volt a céges karácsonyi buli és nagyon jó volt. Tizenketten voltunk, vagy valahogy így, nem számoltam meg igazából, csak valaki azt mondta, ennyien vagyunk. Volt marhapörkölt, meg házi süti, meg házi narancsos, zöld diós likőr, csak hogy az alapok meglegyenek. Aztán délután négytől lekapcsoltuk a villanyokat és jöhetett a táncikálás. Mivel annyira nem a… Tovább »

Karácsonyi emlékek

Emlékmorzsák.. Szia Férj! Emlékszel-e még az első karácsonyunkra?  Amikor én már hetek óta arra készültem, mennyi halat fogunk enni és az milyen jó, amikor kinyögted, hogy te nem eszed meg a halat. Mert olyan édesek, ahogy tátognak a vízben és nem tudják elmondani, hogy ne edd meg őket. És akkor azt mondtad, hogy a kedvenced… Tovább »

Az ecetes tea szar

Te, aki rákattintottál erre a bejegyzésre, nem is hiszed, hogy ez egy igazi, 3 az 1-ben írás lesz. Mert hidd el, minden szava kincset ér: találsz itt ugyanis 1 nagyon klassz háztartási praktikát és 2 olyan tanulságot, amit szerintem még soha, senki nem mondott el neked. Kezdjük azzal, hogy a vízforralót fele ecet – fele… Tovább »

Ha az embernek gyermeke van..

Egy réges régi papírt kerestem. Tizenöt-húsz éve íródottat. Az irattartó papucsok közül, amelyek itthon sorakoznak az egyik szekrényben, rögvest az utolsóhoz nyúltam. Azokat rakhattam el legrégebben, de azok mégis, valami miatt még mindig kellenek. Vagy kellhetnek. Aztán a kezembe került egy mappa, benne az évek során elsárgult lapok. Kinyomtatott e-mailek. Abból az időből, amikor még… Tovább »

Hogyan (ne) kapj agyvérzést karácsonyra?

Szeptember 15. – stratégiailag fontos dátum ez bizonyos áruházláncok körében, ugyanis ilyenkor kezdik el kipakolni a csokimikulásokat, meg a mindenféle csüngőbüngőket, készülnek a karácsonyra. Én zömmel ilyenkor kapom az első agyvérzést, amikor kitódul belőlem a kérdés: ugyan minek ilyen korán? Könyörgöm, még nyári kis semmi ruhában vagyunk, alig kaptunk sokkot, hogy az iskola elkezdődött, odakint… Tovább »

Jelenetek a házasságból – újabb 12 zseniális üzenet férj és feleség közt

Az első részét ennek a bejegyzésnek imádtátok, úgyhogy már fordítok is nektek újabb 12 gyöngyszemet. Első részt IDE kattintva olvashatod! Férj: Házasságunk abba a szakaszába érkezett, amikor a “töltsünk együtt egy buja éjszakát” azt jelenti, hamburger lesz a vacsora és megnézünk egy filmet. *** Férj: A házasság annyit tesz, tudunk nyitott ajtónál is zavartalanul pisilni…. Tovább »

Mátyás király szemöldöke

Mai gyerekszáj rovatunk jelentkezik, főszerepben egy hetedikes kislánnyal, aki irodalom órára készül. A téma, amelyből felelni fognak: Janus Pannonius élete. Odaáll elém a kislányka és elkezdi felmondani nekem, mi mindent tanult meg: És akkor Itáliában megszerette a művészeteket, majd Pannoniában verselni kezdett még latinul. Majd az a kegy érte, hogy eljuthatott a király udvarába, ahol… Tovább »

Tökéletes kis hazugot nevelsz a gyerekedből?

A gyerekek szociális-kongitív fejlődésének  neves szakértőjének, Victoria Talwarnak kutatásából kiderült, a mai, túl szigorú szülők a magasra emelt elvárásaikkal, a sok tiltással igazából nem jobb gyereket, hanem kiváló színlelőket, hazudozókat nevelnek. Talwar és kollégái tesztekkel vizsgálták a gyerekek két csoportját: az egyik csoport tagjai normális iskolába jártak, a  többeik nagyon szigorúba. Az eredmények azt mutatták, hogy a… Tovább »

Anya, kettest kaptam matekból

1980-as évekbe repüljünk vissza. Egy olyan keddi, vagy talán csütörtöki naphoz, amikor a címben szereplő mondat NEM hangzott el anya és lánya párbeszédében. A kislány nagyon döcögött matekból. A tanárt sem feltétlenül szerette, inkább riadozott tőle. De az anyagot sem értette. Hiába kellett hetente kétszer még különórákra is elmennie. Persze, azt is nagyon utálta, pedig… Tovább »

Hello, rák! A csatát megnyerted, a háborút nem!

Hello, rák! Hello, te habzó szájú, láthatatlan fantom! Itt és most a szemedbe nevetek! És te megsemmisülsz ettől a nevetéstől, pedig 17 éve azt hiszed, te győztél. De nem! Istenemre, nem! 17 éve elvetted az apámat, aki 52 éves volt. Nem érhette meg, hogy a lánya férjhez megy, nem ismerhette meg a vejét és nem… Tovább »

Vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat

Egy négycsillagos szállodában ücsörgök épp a családdal. Frissen facsart narancslevet ittunk reggelire, olyan svédasztallal, hogy nem láttuk a végét, szakács bácsi ott, “élőben” készítette a rántottát meg a tükörtojást. Frissen darált kávéból készült a kávé. A szobában tisztaság van, légkondi, meg saját erkély, alattunk wellnesscentrum, szauna, edzőterem, meg amit akarunk.  Nem mondtam el senkinek, elmondtam… Tovább »

Kiskoromban… és most

Kiskoromban címmel ezt a pár soros szösszenetet kaptam az imént egy olvasótól. Nem bírtam ki, hogy ne írjam le a folytatását “És most” címmel. Kiskoromban ~ Rá akartam ülni a felhőkre.~ Megkerestem a szivárvány végét.~ X-et tettem a szúnyogcsípés helyére.~ Anya gyógypusziján múlt az életem.~ Fújjoztam ha egy pár csókolózott.~ Hittem a mikulásban.~ Versenyeztettem az esőcseppeket… Tovább »

Amikor életed párja lapra szerelt bútort szerel

Itt ülök a hálószobában. Nyugalom van. Boldogság. Mosolygás. A nappaliban készül a vitrines szekrény, amit lapra szerelve, egy vékonyka dobozban hozott fel két fiatalember tegnap. Férj tehát épp legózik, szóval játszik, de nem annyira. Én meg nem segítek neki, mert ez olyan pasis móka, meg nem is tudnék (mert nevetőgörcsbe fajulna).  Szóval ő most a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!